2022 szeptemberében elkezdődött mérnökinformatikus tanulmányaim legutolsó – szám szerint tizenegyedik – féléve, amely egyúttal a mesterképzés negyedik féléve is volt. Váratlan lett volna a legvégén intézményt váltani: továbbra is az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karán tanultam. Sok izgalmat tartogatott ez a szemeszter, ezeket mindjárt ki is fejtem...
 |
Paint 3D
|
Ebben a félévben hét tárgyam is volt, és nagyjából mindegyikkel bőven elég teendő akadt. Esetleg kivételnek tekinthető a
Bioetika, amely egy K-MOOC platformról elérhető, e-learning tárgy a
Babes-Bolyai Tudományegyetem gondozásában. Az Orvosi mérnökinformatika specializáció egyik ékköve volt a Diagnosztikai célú orvosi képalkotás, kellett is csiszolni a tudást rendesen... A Diplomamunka IV-gyel tetőztük be az „MSc-s szakdoga” körüli ténykedést, az Egészségügyi informatikai rendszerek biztonsága pedig érdekes elegyét mutatta be a témaköröknek. Az időjárástól független (de mindenütt jelenlévő) felhőkről további tudást szereztünk
Felhőszámítási rendszereken, kicsit nyakatekert módon pedig az előző féléves Biostat előkövetelményét, az Orvosi vizsgálatok kiértékelésének mérnökinformatikai alapjait végeztük el azután. Ez a Tanulmányi Iroda által – a keresztféléves kezdés miatt – javasolt 2–1–4–3. sorrend miatt alakult így. Természetesen most sem maradhattunk gazdasági tárgy nélkül: egy különleges élmény volt az Üzleti gazdaságtan elvégzése, de ezt még részletezem később... Az órarendről csak annyit említenék, hogy szerda, csütörtök, illetve péntek délután szabad volt: meg lehetett tölteni munkával, az órák tehát főleg péntek délelőttjére, illetve hétfőre és keddre csoportosultak. Utóbbi két napon előfordultak hosszabb szünetek, de mindig volt annyi tanulnivaló, hogy hasznosan (?) eltölthessem. Ez a kérdőjel is mutatja, hogy 2022-ben már kezdtem unni az intézményi keretek között folytatott tanulást, de talán ez indokolt is ennyi év után, és még mindig jobb, mintha a BSc-diploma előtt évekkel jártam volna így. Na jó, megnyitom a
School Assistant naptárát és a OneNote-jegyzeteket, indítok valami zenét, aztán csapjunk a lova(so)k közé!
 |
Egyetemi könyvtár
|
Szeptember 5-én kezdődött – volna – a félév, ha nem jelentenek be szünetet a valakiket biztos érintő évnyitó miatt. Elmaradt egy-két óra, de szerencsére emiatt nem maradtunk le túlzottan az anyaggal. Bioetikából igyekeztem minél hamarabb ledarálni a tananyagot, ami képekkel is tűzdelt, szöveges PDF-eket és videókat jelentett főként a génterápiáról, mesterséges megtermékenyítésről és etikai kérdésekről. Ezek alapján tíz feleletválasztós tesztet kellett kitöltenünk, illetve egy prezentációt készítenünk a tananyaghoz kapcsolódó témáról, kifejezetten valamilyen életkori csoportnak és oktatási szituációnak címezve azt. Én a klónozásról és a génterápiáról gyártottam PPT-t: nem ez lett a sokadik, mert a gimnáziumban is csak egyszer-kétszer adtam elő, de az egyetemen is csak néhány alkalommal a beszámolóktól/védésektől eltekintve. Volt még egy hosszabb, kurzuszáró teszt is, de az sem volt kifejezetten nehéz. Kötelező szabválkreditnek tökéletes, és a tananyag sem érdektelen. Képalkotásból elmaradt pár óra, már nem tudom, miért, de utána belekezdtünk a modalitások megismerésébe: röntgen, CT, MRI, előttük pedig bevezetésül a diagnosztika és a képfeldolgozás technikai kérdései kerültek terítékre, még ha néha éhes is voltam a keddi ebéd után néhány órával. A Diplomamunka már működőképes részeit nagyrészt ledokumentáltam nyáron, de pont a legfontosabb, a neurális háló(k) működésre bírása váratott magára. Ősszel nagyrészt a hálóarchitektúrával, hiperparaméterekkel és a tanítási módszertannal kísérleteztem: inkább kevesebb, mint több sikerrel. Néhány e-mailváltás is történt a tanáraimmal mint konzultációs alkalmak, melyek hatására a szöveg felépítése is bővült/változott néhol. Eü-biztonságból (vagy hogy nevezzem) több tanárunk is tartott órát, így sok témakör megjelenhetett: kiberbiztonsági problémák, jogi kérdések az érzékeny egészségügyi adatok védelme tekintetében, hálózatbiztonság és tűzfalak, illetve internetes biztonsági protokollok. Az első órák a BC épületben („mozdonyos Kandó”) kerültek megtartásra, egy új – két kisebb gyakorlati terem egyesítéseként létrejött – laborban, bár a számítógépekre ezúttal nem volt szükségünk: én is céges laptopba jegyzeteltem, de néha rá lehetett keresni az elhangzottak alapján egy-két érdekességre is. Felhőn az alapvető definíciókat, a NIST-modellt és a cloud computing előnyeit, hátrányait, jellemzőit követően áttértünk az OpenStack komponenseinek megismerésére. A laborokon is a Keystone-nal, Glance-szel és Novával szórakoztunk (illetve én néha vicces Linux-parancsokkal, ha már Ubuntu VM-ben ügyködtünk). Orvosi vizsgálatokon érdekes előadásokat hallhattunk két tanárunktól, de nem csak statisztikai kérdésekről, hanem a bizonyíték alapú orvoslásról, vizsgálati és kísérleti típusokról és a metaanalízisek jelentőségéről. Abban a teremben voltunk, ahova előző félévben egy nagyobb csoporttal zsúfolódtunk be a legelső Biostaton, de most csak hatan-heten voltunk, akik Orvosi mérnökinfósként ebben a félévben terveztünk végezni. Ha jól tudom, azt a tárgyat olyanokkal közösen csináltuk, akik nem 2021 tavaszán, hanem fél évvel korábban kezdték az MSc-t, valószínűleg ezért voltunk kevesebben. Ez viszont nem mondható el az Üzleti gazdaságtanról, amelyhez csak nyomdafestéket nem tűrő, rövid megnevezéseket sikerült kiötölnöm: az ivarsejtek, gyomnövények és köznyugalom elleni bűncselekmények témakörében, annyira ínyemre való volt... Szóval e gyönyörűséges tárgyat nagyjából húszan csináltuk, ennek következtében volt lehetőség csoportfeladatokra rábírni minket, hat-hét alkalommal bizonyosan. Négy-öt fős, fiktív vállalatokat kellett alapítanunk mind motiváció, mind kockázatvállalási hajlandóság nélkül, de legalább nem feleltünk érte se korlátoltan, se korlátlanul. 11-ére be is kellett adnunk a vállalatalapításhoz elengedhetetlen logót, beosztásokat és célunk szöveges összefoglalóját. Izzottak a Discord-vonalak, nagy munka folyt, de azt azóta sem értem, miért engem választottak vezérigazgatónak ebben a kiváló elektromos rolleres cégben. Szerencsére ez csak egy tömör, igencsak karizmatikus (és kesztyűben+pulóverben előadott, mert az F.07-ben az ülések alatti légkondi hajlamos volt aktivizálódni) prezentáció megtartásába került, amelyet következő héten el is követtem. Minden héten más ismertette a beadandó következő állomását. Volt itt piac és külső környezet elemzése is, a többi pedig októberre maradt. Az előadásokon is sokféle témát érintettünk. Talán az Üzleti gazdaságtanról röviden fejezetről jegyzeteltem a legtöbbet, mert apadni látszott a lelkesedés. Tanultunk mi már oly sokszor vállalatokról, stratégiáról és üzleti folyamatokról, különféle modellekbe kényszerítve ezeket, de valahogy mindig elkerült ezek megértésének és megkedvelésének szele. De újra van LEGO Star Wars okostelefonokra és a 10000000 utóda is kiváló, nem is beszélve az emulátorokról... Jó, azért egy fél órát, ötven percet mindig jegyzeteltem, de a többi (szerencsére részben prezentációkkal kitöltött) két órában előfordult, hogy a laptop is álomra szenderült, ha én nem is.
 |
Szervergépek és kábelek
|
Októberben Képalkotáson PET-tel és OCT-vel (szemműtéteket bemutató felvételek társaságában) foglalkoztunk, a 18-án megírt zárthelyi után pedig belekezdtünk a mikroszkópiába. A zh-ban ötből két témakörről kellett legalább két-két oldalas esszét írni (legalábbis abba fért bele minden alkérdésre adott válasz), illetve 64-ből 15 sorsolt fogalmat is meg kellett magyaráznunk. A röntgenről és a CT-ről írtunk, ami azért szerencsés, mert utóbbi az előbbire épül, ezért volt alkalmunk visszahivatkozni az első fogalmazásra és ahhoz képest ismertetni a különbségeket. A mikroszkópok számos típusáról hallottunk később, de az alapvető jellemzőik és az optikai alapfogalmak, torzítási és aberrációs jelenségek ezek elé kerültek. Diplomamunkából ismét volt egy-két konzultációm: egy esetben – előzetes tervezés nélkül – a főépülettel szemben elhelyezkedő, kiváló házias ételekkel szolgáló
Pepita Étkezdében, akiknek ezúttal is köszönöm azt a sok finomat, amivel az elmúlt öt és fél évben elláttak (ha a Covid-időszakot sem vonjuk ki). Ha valaki a Bécsi úton napi menü(ett)re vágyik, csak oda menjen! Eü-biztonságon áttértünk az online órákra, amiket én mégis az egyetemről, a BC.2.201-től néhány méterre hallgattam végig, mert húsz perc alatt nehéz Pomázról odateleportálni a következő órára. A – rekurzívan megnevezett – PKI-infrastruktúráról, adatmentésről, infóbiztonsági auditálásról és az egészségügyi intézmények sajátosságairól tanultunk. Laborok csak kéthetente voltak: először a felhők irányából közelítettük az egészségügyi biztonságot, de szó volt különféle szabványokról is, illetve pfSense-tűzfal konfigurációjára is fordítottunk időt. Talán ebben a hónapban fordult egyszer elő, hogy az óra első felére csak én értem oda, de legalább beszélgethettünk a tanárral a kockázatelemzés módszereiről, amelyek a féléves feladathoz voltak fontosak. A Felhő-féle szokásos hétfő esti előadásokon az OpenStack Neutron, Cinder és Swift komponenseivel, majd az AWS-sel és az Azure-rel foglalkoztunk, nem megfeledkezve az automatikus skálázásról és a terheléselosztásról: ezúttal nem elméletibb megközelítésben, hanem az Amazon-féle megvalósítás szempontjából. A laborokon az OpenStack felsorolt komponenseivel folytattuk, 23-án estig pedig a féléves feladatunk címét, rövid összefoglalását is le kellett adnunk. Nem sok ötletem volt, ezért az előző félévben elkezdett, a diplomamunkám képletöltő komponensének webes frontendet adó projektjét folytattam, ezúttal párhuzamosan futtatva több Docker-konténert és néhány bővítést téve. Orvosi vizsgálatokon folytattuk a metaanalíziseket, illetve gyógyszerek összehasonlítási módszereivel, gyógyszerkísérletek fázisaival foglalkoztunk (ha nem korábban), de a confounderek elleni védekezés módszerei sem maradhattak ki. És hát a drágalátos Üzgazdon (így se hívtam korábban) HR-ről, innovációról és az információról hallottunk jó sok mindent. Ezekhez kapcsolódóan üzleti stratégiát is kellett alkotnunk csoportosan, majd álláshirdetést adtunk fel és valamely másik, szintén fiktív céghez motivációs levelet és önéletrajzot adtunk be, a szerencsések pedig állásinterjú szimulációjában is részt vehettek. Volt ott bevonulás, kézfogás, modoroskodás, önfényezés és a nyelvtudás bizonyítása is, illetve sok nevetés – hogy valami jót is említsek az órákról –, mert nem vettük túlzottan komolyan a kihívást. Az innováció kapcsán előfordultak szórakoztató(nak szánt) feladatok is, mint például egy lap telerajzolása körökkel, amelyekbe valami odaillőt kellett alkotni: az nyert, aki minél váratlanabb rajzokat készített. Ja és volt valami brainstorming-verseny is, amikor véletlenszerűen kiosztott cetliken szereplő fogalmakat kellett közös termékké egyesíteni, majd előadni az ötletet. Így született a Toyota csecsemőitató vagy micsoda is, de a kutyalízing és az önjáró talicska nem.
 |
Vicces álláshirdetés
|
Novemberben számos témát vettünk még Képalkotáson: képtárolás és -továbbítás egészségügyi intézményekben (DICOM és PACS stb.), spektroszkópia, NIRS, pulzoximetria, hőkamerák, ultrahang, mikroszkópok típusai (átmenőfényes, sötétlátóteres, fluoreszcens, szuperrezolúciós), extraként pedig a terahertzes tartomány felhasználásáról és az UWB-ről hallottunk. A hónap végén kellett bemutatnunk a féléves feladatot. A többmikrofonos radar Android-alkalmazás sajnos a kezdeti fázisban megragadt, de mivel záróvizsgás tárgyról volt szó, kölcsönösen jó ötletnek bizonyult, hogy az órai irományt LaTeX-formátumú jegyzetté növesszem mint beadandó. Ez a folyamat haladgatott is, számos átkötést találtam ki félmondatokhoz, és egységes jelölést a példákhoz, külső forrásokhoz, kritikus mondatokhoz stb. Több csoporttársam is részt vett (nem először) a TDK-n, a szerencsés témaválasztás lévén hozzákötve azt a tárgyhoz. Volt olyan is, aki fekvőtámaszok végrehajtására késztette a tanárunkat a telefonja kameráját és vakuját felhasználó pulzoximéter-algoritmus tesztelése céljából. Egész pontosan működött, nem volt rossz! A diplomamunkám neurális hálója sajnos – az eltérő architektúrák, tanítóminták és hiperparaméterek ellenére – nem igazán akarta elhagyni a lokálisnak lokális, de optimumnak korántsem nevezhető állapotot, ahol megakadt a veszteségértéke, az előbb említett Tudományos Diákköri Konferencia szervezése miatt pedig mindkét konzulensemnek volt elég teendője. Tény, hogy ebben a (harmadiknak szánt) félévben nekünk, kedves hallgató asszonyoknak és uraknak is sok dolgunk volt, és ez kihatott a diplomamunkára is. Az Eü-biztonság laborjain OpenVPN-nel és WireGuarddal foglalkoztunk, az utolsó előadásokon pedig a szoftverfejlesztés kapcsán felmerülő biztonsági problémák és szabványok mellett az orvosi eszközök gyártmányfejlesztése is szóba került, köszönhetően egy ezzel foglalkozó cég munkatársainak. Ezek az órák továbbra is Teamsen zajlottak. November 28-án, délután éppen hogy beestem az egyetemre, és már kezdődött is a féléves feladat prezentációja a Felhő laborban. Utána pedig lementünk a földszintre egy elméleti felelésre, hogy „szóbeli zh”-ra kaphassunk jegyet, illetve gyakoroljunk a záróvizsgára. A Novát és Glance-t felölelő tételt húztam, kaptunk kidolgozási időt, viszonylag jól ment. Valamikor a hónapban fordult elő, hogy a Felhő laboron csak a tanár és én vettünk részt, de legalább volt lehetőségem információt szerezni a diplomamunka bekötéséről, a nyomdai szolgáltatásokról. Két éve, a Covid alatt elég volt a PDF-et beküldenünk, ezért akár az utolsó éjszaka is írhattuk, de idén ez nem volt elég. Orvosi vizsgálatokból elmaradt pár óra, de így is kellően sok és nehéz volt a tananyag, aztán rátettünk még pár lapáttal: (eltelt idő jellegű) végpontok, véletlenszerű ingadozás, klinikai szignifikancia és egyebek, hogy – szokásomhoz híven – csak címszavakat említsek. Üzleti ga
rázdaságtanon beruházásokról, költségekről és változ(tat)ásmenedzsmentről volt szó, emellett pedig nekikezdtünk az elmaradhatatlan számolós feladatoknak, ami mindig üde színfolt, ha közgázt tanulunk (vagy minden mást, illetve diplomamunkát írnánk)... Volt itt minden: értékcsökkenés, kamatozás, beruházások megtérülése, nettó jelenérték, határhaszon vagy mi, de a kertitörpe-beszerzés és a Kukac Kft. sem maradhatott ki. Meg persze az olyan változók, amikről azt se tudtam, mi fizetjük vagy mi kapjuk, esetleg csak a nyelvi változatosság megteremtése miatt szerepelnek a feladat szövegében. Nem mentek túl jól, mit mondhatnék, hiába csináltunk már hasonlókat Vállgazdon, 2018 körül.
 |
| Hőkamera |
Decemberben már csak egy dolog volt hátra Képalkotásból: megírni a második zárthelyit. Ismét két esszétéma következett, közös megegyezéssel a spektroszkópia és az ultrahang, illetve számos kiskérdés. Legalább néha nem csak billentyűzettel írtam, mint a Covid óta nagyrészt. De szerencsére jól sikerült – ellentétben a szintén mikulási ajándékként kapott Üzgazddal... Igyekeztem felkészülni rá, de valahogy az elméleti kérdések („Sorolja fel az üzleti stratégia részeit!” és hasonlók) nem igazán álltak közel a lejegyzetelt és átolvasott anyagokhoz. Az se segített, hogy az órán „extended” prezentációk kerültek levetítésre, de fel már csak rövidített változatokat töltöttek. Hiába a passzív szerkezet és a királyi többes, jómagam (és még majd' a fél csoport) olyan főispánhoz is méltatlan egyest kapott, amely további aktív gyakorlásra késztetett... Gyakorlatilag előrehoztuk a vizsgaidőszakot zh-kkal és megajánlott
jegyekkel, hogy az egyetem bezárhasson a téli hidegben, ezért minden
összegyűlt december első két hetére. Kénytelen voltam két hetes „vakáción” részt venni a munkahelyi elfoglaltságok helyett, hogy tartani tudjam a lépést. 2-án volt életem legutolsó egyetemi előadása: Orvosi vizsgálatok a
reprezentativitásról és a megfigyeléses vizsgálatok problémáiról. Előtte még itthonról prezentáltuk egy fiktív kórház kockázatelemzését és biztonsági auditálásának eredményét, amelyhez a
Project Hospital nevű szimulátor nyújtott alapanyagot, de nem rétestésztát. El is felejtettem megemlíteni, hogy mi volt a féléves feladat Orvosi vizsgálatokból: egy esszé a
Price of Life című filmről, és egy szintén három-négy oldalas elemzés valamilyen orvosi cikkről, a félév során megismert szempontok alapján. Nem volt egyszerű, de nem is hagytam az utolsó pillanatra. 5-én elkezdtem intézni a diplomakötést, közben körvonalazódott, hogy nem elég az aláírt és lepecsételt oldalak szkennelt változatát nyomdába küldeni, hanem kifejezetten az eredeti papírokra van szükség. 9-én sajnos nem tudtam ott lenni sem e tárgy zh-ján, sem az Üzgazd javítón, ezért következő héten mindkettőből fizetős alpótot kellett írnom. Jól jött a legelső félévben Neptun-gyűjtőszámlára utalt 12 ezer forint, amelynek csak egyharmadát fektettük be anno egy Projektmunka aláíráspótlásra. És ha már az időnél mint fizetőeszköznél tartunk, 12-én végre átvehettem egy Nyugati pályaudvar melletti nyomdában a bekötött és aranyozott betűkkel díszített diplomamunkát, hogy egyből el is juttassam az egyetem egyik irodájának szekrényébe. Azzal is elment vagy fél nap, mire egy PDF-szerkesztő próbaverziójával nagy nehezen leradíroztam a betűtípusra vonatkozó instrukciókat a kötési mintáról. 13-án volt az Orvosi vizsgálatok alpót, méghozzá az egyik labor titkos, hátsó szobájában, egy díszes faasztalnál, miközben mellettem komoly biostatisztikai kutatások folytak. Jól sikerült, bár az „Ismertesse a gyógyszerkísérletek 4 fázisát!” kérdésnél én látni véltem egy pontot is a szám után, ezért csak a negyedikről írtam. Közben nagyban tanultam az Üzleti gazdaságtan alpótra, utolsó este is tartottunk négyórás Teams-konferenciát néhány csoporttársammal, akik szintén eléggé aggódtak. 16-án csak sikerült átmennünk, illetve akár ötösig feltornásznunk az egyest, de ehhez a múlt összes tudására szükség volt, nem beszélve a „valakinek egyszer már sikerült megoldania” szalmaszálairól a példák tekintetében. Azért feszélyezett a tárgy, mert évközi jegyes, vagyis nincs vizsga (és abból három alkalom), hanem aki megbukik az alpóton, az következő félévben járhatja újra az összes órát (mert persze katalógus is volt), záróvizsgázni persze nem mehet. Hiába voltak pluszpontjaim a jelenlétre, és csoportszinten jó eredményünk a csoportfeladatokra, külön a zh-n is el kellett érni 50%-ot, ami ugye először nem sikerült. Kicsit azt éreztem az elméleti kérdéseket látva (mi az a termékpályamodell?), hogy bár ne olvastam volna bele a 40 oldalnyi jegyzetembe; de a számításban se volt köszönet, ha ismeretség részben mégis. De most már túl vagyok rajta, megpróbálok a poszttraumás stressztől megszabadulni. Ezek után volt egy lusta hétvégém, majd hétfőn és kedden sem éreztem kedvet a nyolc órás munkanap után egyből tanuláshoz fogni, de 21-én nem volt mit tenni, neki kellett látni a tételek kidolgozásának. Nagyjából karácsonykor maradt ki másfél nap, meg szilveszterkor egy fél délután és egy éjszaka, de azon kívül, amikor épp nem dolgoztam, akkor a záróvizsgára készültem. Egy hét alatt 25 oldal Biostat + Orvosi vizsgálatok (7 tétel), majd még egy hét alatt a 13-14 (egy végül kimaradt a tételsorból) Képalkotás-tétel (50 oldal), aztán három-négy nap alatt 40 oldal Felhő (10 tétel). A Biostatot leszámítva ezekhez volt már persze nem egész mondatokból álló jegyzetem, de persze minden forrást (prezentáció, tanári jegyzet, ha volt, kódok melletti kommentek) egyesíteni kellett.
 |
Viszem fel a diplomamunkát...
|
Január 8-án nagyjából elkészült a 120 oldalas tételkidolgozásom, még ha formai és néha – félreértésből adódó – logikai hiba maradt is benne, jó pár. Végre neki lehetett állni tanulni, aztán múlt héten tartani még néhány háromórás konzultációt a többiekkel, egyszer a Képalkotás-tanárral: sok kérdésünk volt, de ezek részleteket érintettek, az alapelveket nagyjából értettük. A héten, még épp időben bekerültek a Neptunba a (részemről másfél évvel korábban igazolt, de „valahol elkeveredett”) kötelező szakmai gyakorlat igazolásai és az abszolvált státusz, így már ez sem akadályozta az államvizsga meglátogatását. Kétszer tudtam végigmenni az anyagon, a végére nagyjából eltűntek a kérdőjelek, de azért eléggé izgultam, nehéz volt előző este 22:45-kor abbahagyni a készülést. Úgy voltam vele, hogy „most már vizsgáztassatok le”, csak ne kelljen reggelig várni. És ezzel el is érkeztünk 24-éig, a záróvizsga napjáig... A korábbi e-mailekkel összhangban már reggel 7-re be kellett érni, ezért 5 órakor keltem, aztán a 6:14-es hévre szálltam. Utoljára jó tíz éve csináltam ilyet, amíg nem jöttem rá, hogy a 7:30-as árpádos órákhoz elég 7:27-kor belépni az épületbe... Visszaugorva 2023-ra, a héven végül nem tanultam, csak pihentem egy jót az Instrumental Core
klasszikussal kevert dubstep-albumára, aztán
Eminem kiváló számából próbáltam beszédkészségileg fejlődni a védéshez. 6:50-kor már ott voltunk jó páran (öltönyben, nyakkendőben stb.) az F.03-as teremnél, egy földszinti negyvenfős „kiselőadónál”. A jegyző tájékoztatott minket a menetrendről, ami az ajtóra is ki volt ragasztva. Eredetileg 9 órára voltam – az ábécésorrend szerint – kiírva, de a papíron már szétválasztva szerepelt a diplomamunka-védés és a felelések. Előbbire tíz percet adva, ami összhangban volt a már december 15-én leadott prezentáció terjedelmével, de különféle pletykák alapján csak öt percre számítottunk. A felelésekre viszont tíz perc volt összesen, ami három tárgyra elég kevésnek tűnt. Összesen tizennyolcan vizsgáztunk, de voltak köztünk külföldiek, alkalmazott matematikusok és Robotika szakirányosok is, nem csak mi hatan Orvosi mérnökinfósok. Beült az első négyes csoport, aminek én is része voltam, aztán 8:00-ra csak behívták a többieket is egy rövid üdvözlésre. Majd a többiek ki, mi maradtunk, aztán egy „B” betűs kolléga el is kezdte prezentációját: pogácsa és kávé között felállított laptopról, lézeres prezenterrel. Én 8:35-kor kerültem sorra, 8 perc után jelezték, hogy lejárt az idő, ezért az utolsó másfél diát elhadartam. Kicsit bő lére eresztettem a köszönetnyilvánítást és egy-két technikai részletet, illetve azt is meg kellett indokolni, hogy milyen okai lehetnek az embereket ábrázoló fotók színezésére szánt GAN sikertelenségének, mert a hozzáadott színek sajnos nem igazán lettek élethűek, még ha hónapról hónapra bizonyos típushibáktól sikerült is megszabadulni. Kaptam néhány kérdést, például a Flickr-ről automatizáltan összegyűjtött fotók jogi problémáiról, de nem túl sokat, mert még a bíráló által javasoltakra adott válaszokat is belefogalmaztam a prezentációba. (A bírálat is talán előző hét elején érkezett meg, a konzulens és a bíráló is meg voltak elégedve mind a tartalommal, mind a formával.) Egy másik laptopnál megtörtént a „tételhúzás”: a jegyző egy programmal kisorsolta a három tételt, aztán már jöttek is ki a nyomtatóból a korábban lepecsételt lapok, tetejükön a tétel sorszámával, címével és alkérdéseivel. 8:45-től 9:05-ig volt időm kidolgozni, ami éppen elég volt a lényeg leírására. Közben két prezentáció és egy felelés le is zajlott. Biostatból a 6. tételt kaptam, ami a következtető statisztikán belül a becsléselméletről szólt; Képalkotásból a Near-Infrared Spectroscopy-t (8. tétel), aminek különlegessége, hogy a többi három-öt oldalashoz képest csak egyoldalas tétel volt, de a pulzoximetriát is hozzá lehetett csapni. Könnyűnek tűnik, hogy ez rövidebb, de egyúttal kevesebb sallang juthatott eszünkbe, ha a lényeget nem tudtuk. Felhőből pedig a 3. tételt húzta helyettem a gép (nem a kilencest), amely az OpenStack architektúrájáról, annak komponenseiről és alapvető mechanizmusairól szólt. Egyből le is rajzoltam egy féloldalas ábrát, alig írtam alá egy-két dolgot, Biostatból pedig elsősorban a címben és alkérdésekben szereplő fogalmakat definiáltam, mert az már jó kiindulóalap egy felelethez. Képalkotásból is leírtam a 780-2500 nm-es hullámhossztartományt és az 5-10 mm-es mélységet, hogy a számadatok meglegyenek, illetve a NIRS felhasználási területeit, amiből jó pár akadt – a felsorolásokkal viszont mindig bajban vagyok. 9:05-kor tehát elkezdődtek a feleléseim: a két szakirányos tanár a pogácsákkal megrakott asztal szélénél ült, velük szemben foglaltam helyet. Megkérdezték, melyikkel kezdenék, én a Biostatot választottam, és el is kezdtem ismertetni a fogalmakat. Mintha már annak végén is görbült volna valami a lapon, de aztán kaptam kérdéseket: ismertettem a jó becslőfüggvény tulajdonságait, aztán egy torzítatlanságra vonatkozó „pongyola megfogalmazás” és a mintavételi eloszlás várható értékének nem pont így megemlítésén kívül más probléma nem volt, áttértünk a Képalkotásra. Ott is minden rendben ment, még a pulzoximéter lényegét is elmondtam, remélhetőleg értékelhetően, hogy saját szavaimmal is fogalmaztam meg olyan következtetést, ami nem hangzott el órán. Még egy poén is belefért a részükről a gyártás minőségellenőrzése és a csecsemők EEG-vizsgálata kapcsán, de nem bántam. Pár perc után át is mentem a legelső sorral szemben lévő székhez, hogy elbeszélgessek az OpenStackről. Fejjel lefelé is rá tudtam mutatni a mondanivalómhoz éppen kapcsolódó komponensre, aztán kérdezett még egyet-kettőt a tanár, de látta, hogy felesleges lenne (és nem is férne bele az időbe) hosszan kínoznia. Négyes és ötös között vacillált a védés kapcsán, mert túl nagy feladatba vágtam a fejszémet és a konzulens se jött rá a hiba legfőbb okára, de a felelés rendben volt. Boldogan ültem le az utolsó hallgatótársam felelésének idejére semmit nem csinálni, végre fellélegezhettem. Ezután kimentünk az összefirkált A4-es borítékokkal, amikbe a telefonjainkat gyűjtötték, és következett a hosszú várakozás és a beszélgetések időszaka. A hatfős társaságból ketten voltunk túl a vizsgán, mert elöl vagyunk az ábécésorrendben, ezért a többiekre még ráfért a bátorítás. Rendesek voltak a tanárok, teljesíthető a felelés, ezt tolmácsoltam irányukba is. Amikor már a Forma-1 2006 körüli szezonjáról diskuráltunk, éreztük, hogy érdemes egyet ebédelni. Közben pont bementek páran, ezt csak a már végzettek tehették meg. Jó sok, sárgával kiemelt papír állt halomban, volt még mit átnézni. Végül 14 óra előtt csak bejutott két legrégebb ideje izguló csoporttársam is, aztán megkönnyebbülten jöttek ki ők is. Nagyjából öt perces volt az eredményhirdetés, 14:20-kor végeztünk is, ami talán pont megegyezik a BSc-s záróvizsga befejezési idejével. A tanárok felálltak az asztal elé, mi pedig a padokban, aztán az általános gratuláció után mindenkinek felolvasták az eredményét. A védésre 5-öst, a Felhőre 5-öst és a specializációs feleletek átlagára is 5-öst kaptam, így a diplomám minősítése kiváló, de nem voltam egyedül ezzel. Szerencsére legtöbbünknek minden sikerült, így most már hivatalosan is fellélegezhettünk. Hazafelé elintéztem néhány telefont, pedig egyiket se vágtam földhöz, csak hívásokat folytattam rajtuk (de csak egy van).
 |
Káposztaleves záróvizsgásan
|
Otthon megszabadultam a ballagási öltönytől és tartozékaitól, amiket kifejezetten nem szívesen hordok, aztán rituálisan letöröltem a tételsorokat, kidolgozást és a beosztást, archiváltam az ezzel kapcsolatos e-maileket, és elkezdtem feldolgozni a tudatot, hogy öt és fél év után, ennyi tanóra, házi feladat, beadandó és vizsga után, végre befejeztem az egyetemet. Gyakorlatilag amióta emlékeim vannak, óvodába vagy valamilyen iskolába jártam, 2011 óta pedig az esték és a hétvégék főként a tanulásról szóltak, még ha néha másra is jutott idő. Jó érzés végre túl lenni rajta, ezt a többiek is tanúsították a 25-én, a Központi Statisztikai Hivatal épülete (!) mellett megtartott ünnepi vacsoránk közben. Ettünk-ittunk-beszélgettünk, végre nem csak a tanulnivalókról. A záróvizsga utáni este pedig Kőhalmi Zoltán új stand-up estjét (de nem daily meeting) volt alkalmam meghallgatni a Pomázi Művelődési Házban, aminek minden szava aranyat ért! Szóval így végződtek tanulmányaim az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karán (OE-NIK), annak is a Mérnökinformatikus mesterképzésén, Orvosi mérnökinformatika szakirányon, hogy minden le legyen írva. Talán pontosan egy hónap múlva, február 27-én lesz a diplomaosztónk, ami ugye két éve elmaradt a járvány miatt. Mindenképpen írok majd frissítést, ha az is lezajlik, illetve újraolvasni tervezem az összes, egyetemi félévről szóló bejegyzésemet, hogy adhassak egy összefoglalást is: hogyan érzem e jó sok év eltöltését, hasznos volt, érdemes volt? Ezentúl már csak a munkára kell koncentrálnom, de a munkaidőn kívül lesz idő emberekkel találkozni, a hibernált hobbijaim folytatására, esetleg újak elkezdésére, kirándulásra/utazásra, illetve olyan dolgok tanulására, amit nem kérnek számon: ismeretterjesztő előadások, nyelvek, főzés stb. Persze az informatikusi pályán elkerülhetetlen a folyamatos önképzés, de annak gyümölcseként legalább fizetést kapok, nem úgy, mint az utolsó félévben, amikor pont lecsúsztam az ösztöndíjról. Pár hónapig nem tervezem emelni a munkaórák számát (heti 20), hogy legyen idő más(ok)ra is. Új képzésbe nem szeretnék kezdeni már, a doktori se nekem való, de így már senki nem mondhatja, bolognai-rendszer ide vagy oda, hogy csak főiskolai szintű diplomám van, ha pedig spagetti-kódot írok, az csakis munkatapasztalat-beli hiányosságaimra mutat rá.
FRISSÍTÉS - 2023.02.25. 14:27 @ Pomáz, Magyarország
Tegnap délután, illetve este lezajlott a diplomaátadó ünnepség. Előtte egy-két héttel már szállingóztak az e-mailek az információmorzsákkal: hol és mikor lesz, hány vendéget hívhatunk? Meglepetésemre nem a Bécsi úti főépület nagyelőadójában és/vagy aulájában, hanem a Lurdy Ház 1000 fős konferenciatermében tartották idén a NIK téli diplomaosztóját, feltehetően a nagy létszám miatt. 7 vendéget fogadhattunk, ami sokkal jobb, mint tavaly félig a Covid hatása alatt, amikor úgy tudom, csak 3 embert hívhatott meg egy-egy végzett hallgató... Visszatérve a közelmúltra, hévvel és villamossal odajutottunk az épülethez, nagyjából 15:00-kor léptünk be, keresve az első emeleti konferenciaközpontot, cipőboltok és gyorséttermek mellett elhaladva. Nem állítom, hogy nem volt egy kis fejetlenség, de végül csak megtaláltam a sort, amibe azért kellett beállnunk, hogy aláírjuk az oklevélkönyvet, aminek a pontos szerepét nem ismerem, de gondolom valami átadás-átvételi elismervény-szerűség, hitelesítve a diploma kézhez kapását. Legalább félórányi sorban állás, az aláírás és az oklevélmelléklet átvétele (majd hozzátartozóinknak továbbadása) után találomra elindulva egy irányba, megtaláltuk azt a kisebb termet, ahol a HÖK-ösök segítségével átvettük és magunkra öltöttük a talárt (cipzáros zsák), a lapos tetejű sapkát és a Donald kacsát idéző, fehér kesztyűt... mindezt az öltöny fölé. Egyébként akkoriban jöttek ki a nagyteremből a kandósok és vendégeik, mert előttünk ők kaptak diplomát, délelőtt a keletisek, a kandósokkal párhuzamosan pedig a rejtősök is, a Bécsi úton. Szóval volt jó pár diplomaosztó aznap... Hétfőn-kedden tartottak talárpróbát és fotózást is az aulában, ott választották ki a méreteket, de a fotókat egyelőre nem küldték át, és mégsem vetítették ki őket az ünnepség során, szóval nem tudom, mi lesz a sorsuk... Összetalálkoztam a konzulensemmel, aki szintén gratulált, aztán lassan elkezdtünk beszivárogni a nagyterembe. Legelöl, középen foglaltunk helyet, mi 13-an magyar MSc-hallgatók. 157-en kaptak diplomát, közülük kb. 100-an mérnökinfó BSc-sek, akiket egy-két kivétellel nem ismertem, mert nem egyszerre kezdtünk... A dékáni hivatalvezető röviden tájékoztatott minket, hogyan álljunk majd fel soronként, kivel fogjunk kezet (akivel csak szembetalálkozunk), melyik oldalon vonuljunk le a színpadról, aztán kis csúszással, 16:00 helyett 16:45-kor kezdődött a rendezvény, de sokat csak akkoriban foglalták el felcímkézett helyüket. Felálltunk meghallgatni a Himnuszt, de az egyetem kórusa sajnos nem jött el. A „konferanszié” a Biostat-tanárunk volt, ő mutatta be az elnökséget és a megszólalókat. Zenére bevonultak: a kutatási dékánhelyettes (és egyben az egyik konzulensem), a White Hat IT Security ügyvezető igazgatója mint üzleti partner és volt NIK-es, a kar alapító főigazgatója, a dékán, az egyik rektorhelyettes, az oktatási dékánhelyettes és a NIK HÖK elnöke. Először a dékán intézett beszédet hozzánk: először magyarul, majd ugyanazt angolul, ehhez a szokáshoz pedig a többiek is ragaszkodtak. Múlt, jövő, tudás és tudásszerzés, a mérnöki pálya, ezek voltak a fő témák egy-két idézettel tarkítva. Az oktatási rektorhelyettes, aki egyébként Fizikából tartott nekünk előadásokat jó régen, még a második félévben, szintén ezeket a témákat érintette beszédében, amit megfűszerezett egy derültséget okozó idézettel: nem mástól, mint Szürke Gandalftól, aki Zsákos Frodóhoz szólt Mória bányáiban. Fehér Sándor felidézte 20 évvel ezelőtti élményeit, amikor ő is a NIK-en tanult, aggódott a szakdolgozat és Sima professzor úr (aki nem messze ült tőle) Archi-kérdései és úgy általában a záróvizsga miatt. Beszélt a munkahely-választásról és az IT-szektorról is, aminek már mi is avatott résztvevői vagyunk. Felszólalt a HÖK-elnök is, szintén személyesebb hangvételben: legelső Analízis-előadások, „mit keresek én itt”, sikerek és kudarcok, illetve a mondat, amit minden NIK-es ért: „Érezzük, hogy ez komolytalan” – de nem szívesen hallja, ha ő maga a címzettje... A néhol hosszú és megduplázott, de jól felépített és tartalmas beszédek után már majdnem a diplomák átadása következett. Átadták a kari vándordíjakat, például egy tűkkel tűzdelt processzort megformálót is, amit mellettem ülő csoporttársam nyert el, nagyon megérdemelten. Ezután soronként föl kellett állni (mi voltunk a legelsők), felsorakoztunk a színpad jobb oldalával szemben, aztán bemondták, milyen szinten, milyen szakon és milyen nyelven kapott az adott csoport diplomát, majd egyesével szólítottak minket. Azt is bemondták, hogy ki kapott kitüntetéses diplomát. Én harmadikként mentem fel a diplomáért, és meglepetésemre bemondták, hogy én is e csoportba tartozom. Azt hittem, többen érünk el kitüntetéses szintet, hiszen többünknek lett 5,0-s a záróvizsgánk átlaga (amibe ugye két-három felelés és a diplomamunka is beleszámít), de úgy néz ki, az – ha jól számolom – utóbbi négy félévet összesítve 4,825-ös átlagom járult ehhez hozzá. Nem gondolom, hogy minden tekintetben „igen jó tanuló” lettem volna, a diplomamunkám célját sem sikerült teljes mértékben elérni, TDK-n és egyéb projekten nem vettem részt, szóval nem csak az átlag mindennek a fokmérője. A színpad jobb oldalán hárman álltak: a dékán, kezében a tanulmányi ügyintézőtől kapott, éppen soron következő diplomával; az alapító főigazgató és az oktatási rektorhelyettes. Előbbitől vettük át a diplomát, kezet fogtunk velük, aztán tovább az asztal előtt, és aki csak ott volt, azzal kezet fogtunk, fogadtuk a gratulációkat, majd levonultunk a másik oldalon. Egy-két hallgatótársam meg is állt pár másodpercre középen, szembefordulva a közönséggel, de a levonulási oldalnál is állt fotós, illetve szülők mindkét oldalon. Szerencsére nem esett le a semmilyen irányból sem rögzülő sapka, nem is botlottam meg, szóval minden sikerült, ami sikerülhetett. Leültünk, tapsoltunk a többieknek, akik jó hosszú sorban álltak még fel, várva saját nevük elhangzását. Volt ujjongás, „szép volt” és társai is, persze. A leginkább eksztatikus pillanat az volt, amikor a Biostatisztika-tanárunk hibátlanul elhadarta az „Orvostechnikai eszközgyártási és -forgalmazási minőség és megfelelőség biztosítása szakmérnök (magyar nyelven)” megnevezést, majd mindezt angolul, talán még gyorsabban is... Miután mindenki átvette diplomáját, következett a mérnöki fogadalomtétel: először magyarul, majd angolul. Mindkettőt elmondtuk, hogy ne érezzék annyira kevesen magunkat külföldi hallgatók, akik nem kevesebb ujjongást kaptak, amikor őket szólították. Egy-egy hallgatótársunk (szerencsére nem rám hárult a feladat) olvasta az eskü szövegét, nagyon figyeltünk, hogy saját nevünket mondjuk, aztán legvégül: „úgy legyen!” felkiáltással szentesítettük a kimondottakat. Ezek után még egyszer felállt mindenki, elhangzott a Szózat instrumentális változata, aztán egy – egyesek szerint – kínai kungfu-filmeket idéző zenére kivonult az elnökség. Gratuláltunk egymásnak, aztán megkerestük vendégeinket. Azt a sajtófalat, ami előtt hétfőn-kedden is lefotóztak minket, elvitték egy falhoz, de túl nagy volt a sor, ezért inkább kimentünk a terem elé, és ott fotózkodtunk különböző formációkban. A ruhát a nagyterem másik oldalán, egy szintén kisebb teremben vetettük le magunkról, aztán ki-ki merrefelé, de hazatért. Otthon lekapcsoltam a hét órája felvételt készítő OBS-t, amivel a Teams-en közvetített GoPro-képet rögzítettem, hogy a színpadnál elhangzottak ne vesszenek el... A diplomám ugyanúgy néz ki, mint a két éve átvett BSc-s, persze itt más a specializáció/szakirány neve, illetve ami újdonság, hogy most már nem csak mérnökinformatikus, hanem okleveles mérnökinformatikus vagyok. Jó végre túl lenni rajta, de persze a TI-re még be kell menni egyszer, az lesz a valódi diplomaosztó! Most renderelődik a felvétel, hamarosan beszkennelem a diplomát (amit már beírtam az önéletrajzomba), és igyekszem majd arra is időt szánni, hogy elolvassam sorról-sorra a tizenegy félév alatt megírtakat, amíg egyetemista voltam. Lehet, hogy születni fog egy bejegyzés, amiben összefoglalom az élményeket, a pozitívumait és negatívumait az egyetemi tanulmányoknak úgy általában, és konkrétan az OE-NIK-en, aztán mostantól a munkában és a magánéletben, hobbikban kell helytállnom, ad majd az is bőven tennivalót a következő évtizedekben. Köszönök mindenkinek – családtagoknak, barátoknak, hallgatótársaknak, kollégáknak és tanároknak – mindent, amivel hozzájárultak a képzés sikeres befejezéséhez!
 |
| Az MSc-diplomám borítója |
-----Tanulmányi átlag: 5,00
Megszerzett kreditek: 33+30+26+32/120 (MSc ~100,83%)
[70 ElőAdás: ~85,58 óra + 14 Labor: ~19,67 óra + 10 GYakorlat: ~10,75 óra + 6 Konzultáció: ~3,75 óra]
Tantárgyak:
- Bioetika (4 kr, 5-ös)
- Diagnosztikai célú orvosi képalkotás (4 kr, 5-ös)
- [20 EA: ~21,17 ó + 1 K: ~1 ó]
- Diplomamunka IV. (8 kr, 5-ös)
- Egészségügyi informatikai rendszerek biztonsága (3 kr, 5-ös)
- [13 EA: ~18,58 ó + 5 L: ~7,5 ó]
- Felhőszámítási rendszerek (4 kr, 5-ös)
- [9 L: ~12,17 ó + 8 EA: ~10,5 ó + 2 K: ~1,75 ó]
- Orvosi vizsgálatok kiértékelésének mérnökinformatikai alapjai (4 kr, 5-ös)
- Üzleti gazdaságtan (5 kr, 5-ös)
- [13 EA: ~19 ó + 10 GY: ~10,75 ó]
[1. félév + 2. félév + 3. félév + 4. félév + 5. félév + 6. félév + 7. félév + 8. félév + 9. félév + 10. félév]
MEGJEGYZÉSEK: