Kilenc tárgyam volt a félévben, de a nettó érték ennél alacsonyabb. Gyakorlatilag rajtam kívül már mindenki teljesítette, ezért én is felvettem A Jazz kultúrtörténete I. és A Jazz kultúrtörténete II. tárgyakat, melyek az egyetem K-MOOC névre hallgató e-learning rendszerében elérhetőek, és 2*3 ingyen, vagy mondhatni alacsony árú kredit megszerzését tették lehetővé, illetve a fennmaradó szabvál-teljesítési kötelezettségeimet is kielégítették. Ahogy a két tárgy neve is jelzi, a jazzmuzsika kialakulása, fejlődése, különféle irányzatai kerülnek bemutatásra általa, főleg egy nagyjából 15 éve rögzített koncertsorozat videórészleteit és rövidebb összefoglaló-szövegeket rendelkezésünkre bocsátva, illetve gyakran megemlítve a főtámogató Siemens budapesti villamosépítési érdemeit, melyek elenyésző mértékben bírnak zenei értékkel. Az iOS alapú fejlesztés sajnos pont egy olyan tárgy volt, amit negatívan érintett az online oktatás, mert Windows 10-en belül futtatott macOS virtuális gépről kevésbé volt intuitív az órai munka elvégzése mint az egyetemi Mac minikről. Voltak pedig régebben óráim abban a teremben, ami ennél a tárgynál is szerepelt az órarendben, de nem rémlik, hogy láttam volna a Maceket, szóbeszédeket viszont hallottam létezésükről. A tárgy tehát iPhone alkalmazások programozásáról szólt, röviden összefoglalva. A Korszerű számítógép architektúrák II., vagy ahogy mindenki emlegeti: Archi3 nem volt a szívem csücske, sem pitvara vagy kamrája. A processzorok elmúlt 20 évében történő fejlődésének bemutatására került sor, generációs különbségekre, helyes vagy helytelen fejlődési irányokra, jobbnál jobb technikai megoldások logikai működésére koncentrálva. Érdekes témákról esett szó, de könnyen össze lehetett téveszteni a tervezőcégeket és generációikat. A Projektmunka IV. tárgy hasonlóan a Szakdolgozat II-höz nem illeszkedett az órarendbe, hanem esetleges konzultációkat és rengeteg önálló munkát takart. Most azon gondolkodom, hogy az „önálló” szó két személy esetén helytálló-e, vagy esetleg ráncfelvarrásra szorulna a magyar nyelv vagy az én tudásom. A tárgyak célja a szakdolgozat és annak alapját képező program megírásának befejezése. A kötelezően vagy szabadon teljesítendő tárgyak mellett abszolvációs követelmény volt még minimum 2 angol tárgy teljesítése is. Sokat gondolkodtam rajta, hogy esetleg 2 kreditért magyarul már elvégzett tárgyakat (pl. Makroökonómia) választok, de aztán inkább a Recent Advances in Intelligent Engineeringet és a Web development using PHP/Symfony-t választottam. Előbbinek szintén keresztbe tett a vírushelyzet, mivel így elmaradt az informatikai újításokat külföldi előadók által ismertetett előadások zöme. Két előadás prezentációja közül egyről egy összefoglaló prezentációt és hangalámondást kellett készíteni, nem Star Wars-stílusban. PHP-n természetesen a címadó programnyelv alapjaival és a Symfony keretrendszer webalkalmazás-készítési lehetőségeivel foglalkoztunk. Hasonló koncepciók jelentek meg mint ASP-n, szóval egy érdekes és hasznos tárgy volt, még ha napjainkban mindent frontend-oldalon, valamilyen JavaScript-dialektussal és könyvtárral oldanak is meg. Az iOS mellett a szoftveres szakirányhoz tartozott még a Tesztelés mint kötelező tárgy, amit az EPAM cég munkatársai tartottak, és különböző szoftvertesztelési módszerekről szólt.
Szeptember 7-én kezdődött el a szorgalmi időszak, szó szerint, mert szorgalmasan helyt kellett állnom az egyetem mellett a munkahelyemen is, ahol augusztus utolsó hetében kezdtem szoftverfejlesztő gyakornokságomat. Az órarendem eléggé szellősre sikeredett, ezért teljesíteni tudtam a heti 3*8 órát. Természetesen akadt elég beadandó, ezért volt mit csinálnom a szünetekben is. Jazzen gyakorlatilag egy héten belül ledaráltam az összes tesztet, hogy hamar túl legyek rajta, úgymond TAS speedrunt elkövetve, és ehhez a Jazz Jackrabbit 2-t meg sem kellett nyitnom. Sajnos a kérdések nagy része évszámokra, személyes, földrajzi vagy diszkográfiai elnevezésekre volt kíváncsi, ami véleményem szerint nem a legcélravezetőbb pedagógiai paradigma. iOS-en először a névadó operációs rendszer és a macOS alapvető bemutatásával kezdtünk, majd a Swift nyelv szintaktikai különlegességeit és az MVC-mintát tekintettük át. Kezdetben akadt néhány problémám a macOS-es billentyűkiosztással és az alkalmazás képernyőjén megjelenő dolgok méretparamétereinek beállításával, de most kivételesen nem lesz második fele a hosszú körmondatomnak, mert nem jut eszembe semmilyen levonható tanulság vagy következtetés, esetleg végül mindent jóra fordító lezárás. Archi3-on az Intel Core 2 és Tiger Lake családjával, a nagy teljesítményű desktopokkal és szerverekkel, táblagépekkel és okostelefonokkal, illetve az AMD Zen családdal kezdtünk foglalkozni. Érdemes tudni a tárgyat oktató tanárról, hogy nagyon gyakran frissíti a prezentációit: gyakorlatilag egy keddi CPU-bejelentés szerda reggel már a tananyag részét képezheti, ezért nem tanácsos akár egy éves, már-már megkövesedett jegyzetekből tanulni. Ezt azoknak mondom nonverbálisan, akik szintén az Óbudaira járnak és feltett szándékuk sikeres záróvizsgát tenni. A tárgy egyébként YouTube-on közvetített élő adás keretében volt megtartva, a minimum egy falat tekintve greenbox-teremben elhelyezett kamera és a prezentáció képe között váltogatva. A szakdolgozat alapját képző programon augusztusban is sokat haladtunk, aztán az írással is folytatni kellett a munkát, mert a május végi állapot óta sok technikai részlet megváltozott, jobban kidolgozásra került. A konzulensünk javaslata nyomán jelentkeztünk a novemberi TDK-ra is, ami pluszfeladatokkal járt, viszont utólag visszagondolva megérte, mert így több mint 1 hónappal a szakdolgozat beadási határideje előtt is már igyekeznünk kellett az írással és szerkesztéssel, ez pedig jó bázist eredményezett a végleges dokumentumhoz. Ősszel a program fejlesztése lelassult, de azért még volt néhány próbálkozásunk, javítási kísérletünk. Tesztelésen a tesztautomatizálás elméleti hátterével, kicsit a Gittel és egységteszteléssel foglalkoztunk, ami a tesztelési módszerek legalapvetőbbike, de én mindig is kicsit hadilábon álltam vele. Még Prog3-on foglalkoztunk unit tesztekkel, de emlékeim szerint pont egy zh-ra készülés miatt mellőztem az azt ismertető előadáson való részvételt, aztán a laborokon sem teljesen értettem mindent. Ez a tárgy segített kicsit tisztázni a képet. PHP-n az első néhány órát leszámítva konzultációs jellegű alkalmak voltak, tehát a tanár kb. fél órában ismertette a feladatokat, aztán kódoltunk egy-két órát. A hónapban a HTML+CSS+JS és a PHP alapjairól volt szó, de hamar áttértünk a Symfony-keretrendszerre.
 |
| Felháborító villamos |
Október első napján egy demóval egybekötött prezentációban bemutattam munkatársaimnak az augusztus vége óta fejlesztett programomat, aminek elkészítésében a mentorom rendkívül sokat segített. A következő héttől kezdve egy két fejlesztőből és egy projektmenedzserből álló, tehát egy fokkal nagyobb szoftveren dolgoztam, de persze tanulmányaim is folytatódtak. Jazzből kitöltöttem a záróteszteket, amik értékelésére elég sokat kellett várni, mert a kérdések között szerepelt egyetlen nem feleletválasztós, hanem szövegdobozos kérdés, ami manuális elbírálásra szorult. iOS-re elkészítettem beadandómat, a nyolckirálynő probléma megoldására szolgáló, visszalépéses keresést alkalmazó algoritmust is tartalmazó alkalmazást. A megjelenítés működött, de a sakktáblán történő lépések késleltetésére akármennyi swiftes megoldást próbáltam meg, nem vezettek sikerre, ezért nem lett túl látványos az eredmény. A Teams és VMware segítségével megtartott laborokon MVC-vel és különféle megjelenítési és animációs megoldásokkal foglalkoztunk, egy érzelmek kifejezésére alkalmas smiley-t megjelenítő app fejlesztgetése révén. Archi3-on az AMD Zen processzorok építőelemeiről, a moduláris tervezési paradigmáról, az ARM architektúra fejlődéséről és az Intel big.LITTLE megoldásairól hallottunk, a hónap végén pedig zárthelyit írtunk. Ez egy Moodle-ön kitöltendő, nagyrészt feleletválasztós tesztből állt, előtte egy rövid YouTube-adással tájékoztató gyanánt. Miután megírtuk a dolgozatot, következő héten át is néztük a válaszokat és az eredmények statisztikáját. Inkább jobb mint rossz eredményt értem el, de nem voltam teljesen megelégedve ezzel, mert még csak a tananyag nagyjából felénél jártunk, és már ennek megtanulása is nehézségeket okozott. Utólag kiderült, hogy nem befolyásolja az aláírásszerzést a zh eredménye, amit egyébként mi magunk pontoztunk a tanár útmutatása alapján, viszont képet ad a tananyag elsajátításának mértékéről. A hónap utolsó 1-2 hetében döntöttünk projektmunka-társammal a TDK-indulásról, így el is kezdődött a szakdolgozat hónapokkal korábbi állapotának aktualizálása, bővítése, ami egyik legfőbb feladatunk maradt egészen december közepéig. Tesztelésen mockolással, a hónapban a munkaidőm jelentős részét is kitevő CI/CD-vel és weboldalak Selenium általi tesztelésével foglalkoztunk. Többek között a MÁV Elvira névre keresztelt menetrendoldalát is automatizáltuk. PHP-n fájlkezeléssel, HTML-fájlok Twig általi dinamikus bővítgetésével és jelszókezeléssel foglalkoztunk, és főleg olyan webalkalmazásokat készítettünk, melyek hátterében következetesen strukturált szöveges fájlok álltak adatbázisként. Készült vendégkönyv, receptkönyv hozzávalókkal és mennyiségekkel, szövegszerkesztő és bejelentkezéssel egybekötött fórum is. Ezeket a programokat rendszeresen fel is kellett tölteni az egyetemi e-learning rendszerbe.
 |
| iOS alapú fejlesztés |
Novemberben, de a többi őszi hónapban is már megjelentek a fejlesztési/konfigurálási feladatok mellett egy-két napos oktatási alkalmak, melyek a gyakornokságot szerteágazóbbá tették technológiai szempontból. Backend és frontend feladatokat egyaránt kaptam, és az elfogadhatósági dokumentáció és az aznapi mentorok segítségével számomra nagy kihívást jelentő webalkalmazásokat igyekeztem készíteni vagy bővíteni. A hónap elején voltam bent utoljára az egyetemen, méghozzá diákigazolvány-megújítási célzattal. iOS-en sajnos elmaradt néhány szerda esti alkalom, és a beadandóm időzítési problémáira is hiába pazaroltam jó sok órát. A laborokon ViewControllerekkel, animációval és megjelenő elemek életciklusával foglalkoztunk főleg, egy jó kis számológépet is továbbfejlesztve. Archi3-on rátértünk az egyik legfontosabb, de talán legnehezebb témára, a processzorok energiamenedzsmentjére és a disszipációkezelésre, annak statikus és dinamikus összetevőjét is kimerítően tárgyalva. Megnéztük a különböző szinteken végrehajtható takarékossági megoldásokat, összehasonlítva több hozzáállást. Nagyon röviden összefoglalva erről szólt szerintem mindhárom Archi, hogy valamilyen problémára milyen megoldások születnek, és azok előnyei és hátrányai milyen kapcsolatban állnak egymással. Nagyjából semmit sem csak egyféle módon lehet megoldani, és az aktuális igények (pl. teljesítménynövelés vs. fogyasztáscsökkentés) alapján kell választani, nem is beszélve, hanem írva a mobileszközök eltérő igényeiről, amik a korlátos akkumulátorkapacitásból és méretből adódnak. Előkerültek a Turbo Boost generációk is, nem megfeledkezve egy-két AMD-megoldásról sem a kiegyensúlyozottság jegyében. A hónap közepén jelentkeztem mesterképzésre ugyanerre az egyetemre, ugyanerre a szakra. November 17-én, délután került megtartásra a Tudományos Diákköri Konferencia a NIK-en, amelyen ugye én is indultam projektmunka-társammal. Az eseményt megelőző hetekben sokat dolgoztunk a benyújtott dokumentumon, hogy az megfelelő minőségű és terjedelmű legyen, és szinte az utolsó pillanatig finomítottuk a prezentációt is. Végül nem felváltva beszéltünk, hanem társam adta elő munkánkat, de a feladatmegosztási és technikai kérdésekre én is igyekeztem válaszolni a végén. Nem voltunk teljesen megelégedve az elkészült szoftverrel, mert nem teljesen úgy működött, ahogy szerettük volna, de amit tudtunk, nagyjából megtettünk érte. Csak informatikai témájú dolgozatokkal versenyeztünk, és ott sem mindegyikkel szemben állva, hanem csak a sorsolt szekciónk hat másik pályaművével. Úgy láttam, hogy sokan készítettek kétszemélyes munkát, szóval nem lógtunk ki a mezőnyből. Meglepetésünkre első helyezést értünk el, aminek persze nagyon örültünk és hihetetlennek tartottuk azt, de az előbb ismertetett körülmények is hozzátartoznak az eredményhez, illetve néhány versenytársunk még inkább tervezési mint megvalósítási fázisban állt, mi pedig már az utolsó félévünket tapostuk, meg az esetek túlnyomó többségében lábam alatt elhelyezkedő padlót, aminek helyzeti energiája is alacsonyabb. A héten a Recent-prezentációt is elkészítettem és narráltam, így ennek a tárgynak is kipipálhattam a követelményeit. Egy lengyel csapat mozgáskövető rendszeren alapuló, tradicionális kardhasználat-okítási megoldásának prezentációját prezentáltam. Tesztelésen folytattuk a Seleniumozást és a SpecFlow-val is ismerkedtünk, illetve beadandókat fejeztünk be, de csak a magam nevében beszélek, kizárólag nyelvtani okokból. PHP-n már valódi adatbázisokkal dolgoztunk, és dependency injectiont, kiszervezett service-réteget alkalmaztunk. November utolsó napjáig voltam csak gyakornok, hogy legyen időm a szakdolgozat befejezésére és a záróvizsgára koncentrálnom. A hónapban már elkezdtem a PHP-beadandót is, egy Bloggerhez vagy WordPresshez képest persze jóval egyszerűbb, csak plaintextet kezelni képes blogmotor fejlesztését is, mely egy adatbázisban tárolta el a bejegyzéseket, kategóriákat, címkéket és kommenteket, és egy jogkörök alapján többféle működésre képes webes felületen tette lehetővé ezek hozzáadását, módosítását, törlését. Még a SEO-szempontokat is figyelembe vettem, és dátum+cím alapján generáltam URL-eket, illetve gyakran késő estig programoztam munka vagy óra után, hogy jóval a határidő előtt végezzek, a következő két bekezdésben ismertetett elfoglaltságok miatt.
 |
| Az ismeretlen folyosó |
Decemberben még egy-két héten át tartott a szorgalmi időszak, de az már nagyrészt a szakdolgozat véglegesítéséről szólt számomra. A munkahelyem ideiglenes elhagyásával felszabadult időmennyiséget nagyrészt vizsgakészülésre és a szakdolgozatra fordítottam. Végignéztük a fél évvel korábbi állapotot és a TDK-n bemutatott dolgozatot bekezdésről bekezdésre, és a kettőből összeállítottunk egyetlen dokumentumot, néhány fejezetet átdolgozva, kibővítve, néhány részt kihagyva. Az illusztrációként megjelenő képek körét is bővítettük, javítottuk megjelenésüket, és az irodalomkutatásban bemutatott projektek számát is növeltük. Archi3-on csatlakozófelületekről, adattárolókról, nem embercsoportokat takaró Wi-Fi-generációkról és a mobilpiac utóbbi néhány évtizedének áttekintésével foglalkoztunk, a hónap közepén pedig következett az első vizsga. Előtte viszont még a szakdolgozatot is be kellett adni, a kivételes helyzet miatt csak digitális formában. December 12-én, kora délután töltöttük fel a Moodle-be és a Neptunba, mindkét rendszerben más és más fájlelnevezési szabályokat követve. Már előző héten betűről betűre átnéztük ezeket, nehogy emiatt tiltsák meg, hogy e félévben záróvizsgázzunk. A dolgozat mellett mellékletet is feltöltöttünk: ábrák, diagramok, űrlaperedmények és a forráskód. Talán most már elárulhatom, hogy mi is volt projektmunka-társammal közös szakdolgozatunk témája: szürkeárnyalatos tájképeket igyekeztünk általunk betanított neurális hálózat segítségével kiszínezni. Sajnos nem minden tájegységre működött kellően jó minőségben, és persze a tájkép is csak részhalmaza a bármilyen fotónak, de úgy gondolom, hogy eleget dolgoztunk, szép eredményeket (is) elértünk és megfelelő volt a csapatmunka is közöttünk, a konstruktív vitákkal együtt. A Neptun hamarosan jelzett is, hogy közel 100%-os egyezést talált kettőnk dolgozata között, ami nem számított plágiumnak, mert a szabályokat teljes mértékben követve készítettünk kétszemélyes dolgozatot, ami jóval hosszabb is volt mint amit egyszemélyes esetben elvártak. Azt mondhatom, hogy szinte annyit kellett izgulni az előlapok beszúrásán mint a dolgozat tartalmán, mert nem kaptuk meg őket nyugalmat árasztóan hamar megfelelően aláírva és beszkennelve, de végül ez sem okozott bonyodalmat a beadáskor. Mivel jelentkeztem MSc-re, előrehozott záróvizsgán kellett részt vennem, és minden tárgyból január 4-ig bezárólag jegyet kellett szereznem, hogy elérjem az abszolvált státuszt. Emiatt PHP-ból előrehozottan feleltem egy másik csoporttársammal együtt, gyakorlatilag angolul megvédve a beadandómat, megmagyarázva működéssel kapcsolatos döntéseimet, funkciók megvalósításának kódbéli helyének, kódrészek szerepének ismeretével bizonyítva a saját kútfőt. December 15-én tehát Archi3-ból is vizsgáznom kellett. Ahhoz képest, hogy milyen sokat tanultam rá, mindössze 15 perc állt a feleletválasztós és nevekkel kitöltős feladatokra, illetve a beharangozott vizsga előtti tájékoztató élő adás sem indult el még a vizsga végén sem, erőteljes dislike-arányt generálva. Végül is nem volt semmi megmagyarázandó a feladatokkal kapcsolatban, de azért izgalomra adott okot ez a technikai probléma. Meglepetésemre amint beküldtem a válaszaimat, egyből meg is jelent az elért pontszámom, pedig kifejtős kérdéseknél, de még automatikusan értékelhető teszteknél sem ez volt a megszokott. Elégedetten fogadtam, hogy mindössze néhány pontot vesztettem, így ötöst kaptam a vizsgára. Ez azért is örömteli volt, mert amennyiben megbuktam volna, már csak a záróvizsga után tudtam volna ismételten vizsgázni, vagyis nem, mert abszolutórium hiján nem lettem volna jogosult záróvizsgázni. A hónap többi részében, leszámítva egy éjszakát, de beleértve a szilvesztert is, már nagyjából teljes mértékben a záróvizsgára készültem. Pontosabban már december elején ezzel foglalatoskodtam, de akkor még a szakdolgozat és az Archi3 jobban dominálta az időmet. Ha mindent összesítünk, hat tárgyból állt a záróvizsgám, de ezeket két csoportra oszthatjuk: Archi1+Archi2+Archi3, ami minden NIK-esnek kötelező, és a szakiránytól függő többi tárgy, amelyek nekem Párhuzamos és elosztott rendszerek programozása, Haladó algoritmusok és Adatpárhuzamos programozás voltak, mivel Szoftvertervezés és -fejlesztés szakirányra jártam. A szakirányos tárgyakhoz 24 tétel tartozott, 10+10+4 megoszlásban. Perprogot jó régen, a 4. félévben tanultam, és már akkor is nehezen ment, mind az elméletet, mind a gyakorlatot tekintve. Előszedtem az akkor már nem papírra, hanem OneNote-ba írt jegyzeteimet, a tanár azóta jelentősen kibővített jegyzetét, és elkezdtem kidolgozni a tételeket. Szinkronizáció, holtpontok kezelése, konkurens adatszerkezetek, párhuzamos tervezési minták, rendezések, stb. Minden tételben néhány kérdés volt megfogalmazva. Kérdésről kérdésre haladva igyekeztem részletes válaszokat kidolgozni, ábrákkal és megmagyarázott forráskódokkal is kiegészíteni azt. Maga a kidolgozás többet ért mintha bemagoltam volna más jegyzetét, mert így tényleg végig kellett gondolnom mindent. Néha segített a nem túl magas hangerejű instrumentális lo-fi hiphop és a melodikus minimáltechno is a tanulásban. A Halal-tételek kidolgozása kicsit könnyebben ment, mert a 6. félévben volt ez a tárgyunk. Mindenféle érdekes, hegymászón alapuló és/vagy valamilyen biológiai vagy fizikai jelenség által inspirált algoritmusról szólt a tárgy főleg, így persze a tételek is, néha máshogyan csoportosítva az algoritmusokat mint az eredeti tananyagban. Az utolsó 4 tétel a videokártyák (a rövid o-betű egy konzulensi javaslat miatt indokolt) programozásáról szólt. A GPU-k CPU-tól való eltérése hardverüket, programozásukat, végrehajtásukat és adattárolásukat tekintve. néhány optimalizálási szempontot is megemlítve. Nagyjából december utolsóelőtti hetének elejéig sikerült befejeznem a tételkidolgozást, ezután pedig inkább az Archival foglalkoztam az idő nagyobb hányadában. 72 tétel volt, ezek első fele az 5. és 6. félévben vett Archi1-hez és Archi2-höz, második fele pedig a friss tudást jelentő Archi3-hoz tartozott. A tételek szinte teljes mértékben felöleltek e nem éppen rövid és egyszerű tárgyak tananyagát. Szerencsére még anno készültek videófelvételek az előadásokról, akár ott voltunk, akár nem, amit persze a távoktatási formán kívül más nem befolyásolt. Gyakorlatilag egy rövid félórán kívül nem nagyon volt olyan része az összesen több mint 50 órányi videóanyagnak, ami nem képezte részét valamelyik tételnek. A 72 tétel kidolgozására nem vállalkoztam, mert örültem, hogy a végére értem a tananyagnak. Archi1-ből még csak-csak értettem az elméleti hátteret, de amikor a konkrét processzorgenerációkra helyeződött a hangsúly, ismét bajban voltam. A végleges tételsort talán pont karácsony előtt pár nappal kaptuk meg, addigra véglegesedett az ajándék. Minden elérhető forrásból: saját jegyzet (OneNote és szkennelt füzetrajzok), hallgatói jegyzetek tárháza, előadásvideók készültem. Még azt a vakmerő lépést is elkövettem, hogy bizonyos témákat ősrégi, fél vagy talán egy éves tételkidolgozásból tanultam. Ezek jó kiegészítést adhatnak, de mindössze ezekre hagyatkozni nem érdemes a tananyag hihetetlen gyorsaságú fejlődése miatt, igazodva a processzorgyártók tevékenységéhez. Néhány levelezgetés után végre a Jazz-jegyeimet is beírták, illetve egy-két egyéb dolgot, így végre elérhettem az abszolvált státuszt.
 |
| A teknősöknek nem kell záróvizsgázni |
Január első néhány napjában végeztem a szakirányos tételek kidolgozás utáni ismételt átnézésével, és az utolsó este az Archi3-mal is, amiből bár három héttel korábban vizsgáztam, azért sok mindent elfelejtettem. 2-án és 3-án pedig egy-egy napot szántam a teljes Archi1 és Archi2 végső átnézésére, ami persze korántsem lett volna elég idő, ha első átnézésről lett volna szó. Az utolsó napon kb. 22:10-kor fejeztem be teljesen a tanulást. Az öt hét alatt egyszer sem tanultam éjszakába nyúlóan, de azért így is elég sokat tettem a záróvizsga sikeréért. 4-én délután tehát a Tanulmányi Osztály egyik munkatársával leteszteltük, hogy működik-e a mikrofon, a webkamera és képernyőmegosztás mindkét irányban, 5-én pedig elkövetkezett a záróvizsga. Hivatalosan 9 órakor kezdődött az esemény, de már 8:30 körül becsatlakoztunk a Teams-hívásba, hogy a személyi igazolványainkat is le tudják ellenőrizni. Egy rövid tájékoztató után átcsatlakoztunk a „Védés” szobába, ezzel megkezdődött a szakdolgozatok megvédése, a körülbelül 15 db tanárból álló bizottság előtt. Ábécésorrendben haladtunk, aszerint a 10 vizsgázó közül a 3. voltam, így ezen a részen hamar túljutottam. Elő kellett adni a szakdolgozatot bemutató prezentációt, amivel kapcsolatban az vicces volt, hogy mindig egyre rövidebb időtartamokat adtak rá. A TDK-nál 15-20 percet hallottunk először, de aztán ez lecsökkent maximum 15 percre, amit a gyakorlások során nehezen tudtunk tartani. A szerzőtársam végül elmondta 13 perc alatt anélkül, hogy bármi lényegeset kihagyott volna. A záróvizsgán pedig már 8-10 percet mondtak, de a TDK-prezentáció alapján készült újabb változat már kicsit rövidítve lett, és elégszer gyakoroltuk a megelőző héten ahhoz, hogy beleférjen az időbe. Végül, ha jól emlékszem, pont 9 perc alatt mondtam el. Ezután értékelés és kérdések következtek a tanárok részéről: jónak tartották a bemutatást és a dolgozatot, érdeklődtek a feladatok megosztásáról és a mozgóképpel való felhasználásról, de attól ez még elég messze van. Valamikor 10 óra után estem túl a védésen, ezután pedig többórás várakozás következett. A védők meghallgatása után következtek a felelések – mint menet közben kiderült – már véletlenszerű sorrendben. Alkalmanként bekapcsolódott a várakozócsatornára a TO egyik munkatársa, és a random.org-ot kivetítve sorsolt egy tételt valakinek, aki utána a megfelelő tanár szobájába becsatlakozott. Én 11:40 körül kerültem sorra, először a szakirányos feleléssel, amitől talán egy fokkal kevésbé féltem mint az Architól. A 24 tétel közül a 23.-at kaptam, ami a videókártyák memóriafelépítéséről szólt főleg. Egy hallgatótársammal becsatlakoztunk a szoftverszakirányból feleltető két tanár szobájába, és a sorszám alapján a téma tisztázása után meg is kezdődött a felelésem. Pont egy olyan témát kaptam, amit nem kifejezetten szerettem, de szerencsére pár nappal korábban újra átnéztem. Elmondtam viszonylag jól a témát, kaptam trükkösebb kérdéseket, aztán a tétel utolsó részére, ami a memóriablokkok használatának egy gyakorlati példájáról szólt, már nem is volt szükség, hacsak nem óhajtom lerontani az ötöst. Pár perc alatt tehát végeztem az egyik feleléssel, de ezután még várakoznom kellett viszonylag sokat, ahol az időérzetnek nem tett jót a véletlen sorrend, mert így még megbecsülni sem lehetett a várható sorrakerülés idejét. Mandarinbevitelt is elkövettem néha a homeosztatikus állapot elérésének érdekében, de persze izgultam a felelés miatt. Menet közben már nem akartam tanulni, inkább koncentráltam a témákra. 13:15 körül végül elkezdődött az Archi-felelésem is. Nyolcadik voltam a tízből, tehát már szinte mindenki ránk várt. A 72-ből a 36. tételt kaptam, ami az Archi1 utolsó témakörére, a tranzisztorok működésére és fejlődésére kérdezett rá. Becsatlakoztam a tanár szobájába, és az események forgatagában kibontakozó végleges szabályok szerint felkészülési idő nélkül kezdtem is mondani, amire emlékeztem a téma kapcsán. A tanár néha vezette a feleletemet, hogy milyen szempontokról, résztémákról beszéljek, illetve néhány kérdést is feltett menet közben. Nem mindent tudtam tökéletesen, de a tanár úgymond számonkérés közben is tanított, mert néha pontosította, kiegészítette a mondanivalómat. Nem akarta elárulni a felelés végén, hogy hányast kaptam, de ez kb. egy óra múlva kiderült. 14 óra után kezdődött és nagyjából 10 perc alatt be is fejeződött az eredményhirdetés. Mindannyian átmentünk, nagyrészt elég jó eredményekkel, és mint kiderült, a záróvizsga mindhárom részére ötöst kaptam. Hihetetlen volt végre túllenni az egészen, és büszke voltam a jó eredményekre. 7-én következett egy felvételi beszélgetés, ami nagyjából 5 percet vett igénybe, és az Erasmusról és a mesterképzésen választani kívánt szakirányról szólt. Persze nem csak ez az 5 perces Teams-beszélgetés döntötte el a felvételt, mert egy motivációs levelet és egy tanulmányokra koncentráló önéletrajz-féleséget is be kellett küldeni, sajnos kézírással. Nagyjából 3 óra alatt megfogalmaztam Notepad++-ban, de aztán majdnem ugyanennyi ideig tartott leírni hibátlanul, áthúzott szavak nélkül. Látszik, hogy az utóbbi évben nem gyakran írtam kézzel. A pontszámba beleszámított a nyelvvizsga és a TDK-helyezés, illetve 0,45-ös súllyal a záróvizsga eredménye. Január 8-án megkaptam a TO-tól szkennelt formában a diplomámat is, amelyben 4,75-ös átlag szerepel. Az ötöst az évekkel korábbi szakmai szigorlat rontotta le kis mértékben, de nagyon meg vagyok vele elégedve, ráadásul a szám tizedesvessző utáni része még gimnáziumi fizika-tanulmányaimra is visszautal... A diplomára azért volt szükség minél hamarabb, hogy a Felvire fel tudjam tölteni, igazolva ezzel mérnökinformatikusi végzettségemet. Ezzel tehát véget ért az alapképzésben töltött 3,5 évem. A hónap második felében segítettem néhányszor egy csoporttársamnak felkészülni a nem előrehozott záróvizsgára, illetve aláírtam a munkaszerződést, hogy február közepétől junior szoftvermérnökként (ami szerintem ugyanaz mint a szoftverfejlesztő, de talán kicsit jobban hangzik) ugyanott folytassam a munkát, ahol a gyakornokságot végeztem ősszel. Január végén megtudtam, hogy mennyi pontot szereztem. 45 a záróvizsgára, az értékelés szempontjait nem ismerve 45 pont a felvételi beszélgetésre, 4 pont az angol nyelvvizsgára, 3 pedig a TDK-helyezésre, összesen tehát 97 pontot értem el a 100-ból, ami váratlanul magasra sikeredett. 86 lett a ponthatár, ezért hivatalossá vált a felvételem.
 |
| Szilvásgombóc záróvizsgásan |
Február első hetében volt a regisztrációs hét, de nekem valójában ez semmilyen teendővel nem járt, mert a mesterképzés teljesen új tanulmánynak számít, ezért az Óbudain helyettünk vették fel a tárgyakat. A hónap első napján végre elkapott az ihlet, amire annyit vártam, és 4 évnyi rengeteg zenekezdemény után végre befejeztem egy október első felében elkezdett Game Boy zajhalmazt. Műfajilag nem tudnám besorolni, mert Chiptune-nak túl 16 bites és FM-hangzású, talán a melodikus technóhoz áll közel, de ahhoz meg talán nem eléggé monoton, bár ez ízlésfüggő. Visszatérve az egyetemre, 4-én tartottak néhány tájékoztatót a szakirányokról, amelyekről kiderült, hogy az estiseknek lesz robotika, nekünk pedig orvosi mérnökinformatika, amit alapesetben is választani szerettem volna. Annyi érdekessége van ennek a félévnek, hogy annak érdekében, hogy az ősszel kezdőkkel együtt tudjunk haladni és a tanáraink ne legyenek túlzottan leterhelve, valójában a tanterv szerinti második féléves tárgyakkal kezdtünk, következő félévben pedig az 1. félévet pótoljuk. A mesterképzés összesen négy féléves, ha nem csúszok semmivel. Vasárnap délután felvették a tárgyainkat, de én már előző nap összeollóztam az órarendet a Neptun kurzuslistájából. Hét tárgyam van, ebből egy kapcsolódik a szakirányhoz, és van köztük két olyan, ami nagyrészt egyező tematikájú mint a hasonló nevű alapképzéses tárgyak. A huszonvalahány főből mondjuk ez csak kettőnket érint a Képfeldolgozás esetén, mert egy szakirányos választható tárgyról beszélünk, ráadásul nem is mindenki a NIK-en folytatta alapképzési tanulmányait. Van jó pár beadandóm, szóval van mit csinálni. Két hete elkezdtem a munkát is, ami így kitölti az összes lyukas tartományt az órarendemben, szóval van mit csinálni. Ma is kéne még tanulnom, de ezt a bejegyzést is szerettem volna már végre megírni, ráadásul egyik olvasóm már hetekkel ezelőtt hiányolta. Ha már másról nincs is motivációm írni, legalább ez a sorozat legyen teljes. Persze majd a mesterképzésről is igyekszem félévente írni, hogy ezt a hagyományt ne szakítsam félbe, pontosabban 63,63%-ba, ha minden jól megy. Február 17-én megjelent a HÖK honlapján, hogy már előző héten tárgyalták az Óbudai Egyetem modellváltását, vagyis nem közpénz jellegű alapítványi vagyonná tételét. Azt írták, hogy már két nappal korábban, 15-én az összes létező testület autonóm döntése nyomán kezdeményezték az átállást, természetesen megfelelő keretek között, bármit is jelentsen ez. Kíváncsi leszek, mikor fog ez megtörténni és milyen hatásai lesznek a tanárokra, hallgatókra, infrastruktúrára és döntéshozási mechanizmusokra nézve. Még az is kiderülhet, hogy a digitális aláírást feltalálók is érdemesek-e nevük emlékezetének megnövekedésére... Tegnapelőtt este kaptam e-mailt, hogy márciustól át lehet venni személyesen a diplomákat. Ezek szerint végérvényesen eldőlt, hogy nem lesz diplomaosztónk. Már a nyári is elmaradt, aztán nem tudom, lesz-e a járványhelyzet után terv ezek bepótlására. Szóval ez történt velem tanulmányi szempontból az alapképzést lezáró félévben. Igyekszem helytállni a mesterképzésben és a munkában is.
FRISSÍTÉS - 2021.03.25. 10:01 @ Pomáz, Magyarország
Több hónapnyi várakozás után ma végre megérkezett a diplomám. Körülbelül 9:22-kor vettem át a postástól. Szkennelt formában már január 8-án, pár nappal a záróvizsgám után láttam, de azért örülök, hogy végre fizikai formában is kézbe vehettem, illetve a mellékelt leckekönyvet és egyéb nyomtatott lapokat is áttekinthettem.
 |
| A diplomám borítója |
-----
Tanulmányi átlag: 5,00
Megszerzett kreditek: 29+32+27+37+32+36+32/210 (BSc ~107,14%)
[18 ElőAdás: ~27 óra + 17 Konzultáció: ~28,33 óra + 12 Labor: ~21,5 óra]
Tantárgyak:
- A Jazz kultúrtörténete I. (3 kr, 5-ös)
- A Jazz kultúrtörténete II. (3 kr, 5-ös)
- iOS alapú fejlesztés (4 kr, 5-ös)
- [7 L: ~14 ó]
- Korszerű számítógép architektúrák II. (2 kr, 5-ös)
- [13 EA: ~19,5 ó]
- Projektmunka IV. (2 kr, 5-ös)
- [3 K: ~1,33 ó]
- Recent Advances in Intelligent Engineering (2 kr, 5-ös)
- Szakdolgozat II. (9 kr, 5-ös)
- Tesztelés (3 kr, 5-ös)
- [5 EA: ~7,5 ó + 5 L: ~7,5 ó + 2 K: ~3 ó]
- Web development using PHP/Symfony (4 kr, 5-ös)
- [12 K: ~24 ó]
MEGJEGYZÉSEK: