2021 szeptemberében folytatódtak mérnökinformatikusi tanulmányaim az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karán, méghozzá a négy félévből álló mesterképzés második szemesztere kezdődött el akkor. Jelentős változásként ismét visszatértünk az egyetem épületeibe, átálltunk a jelenléti oktatásra, ami jó másfél évvel korábban, 2020. március 11-én szakadt meg, természetesen a koronavírus-járvány következtében. Furcsa belegondolni, hogy a nyolcadik félévig bezárólag nagyjából a tanulmányaim nem kevesebb, mint egyharmada online, távoktatásos formában zajlott le. A korábbi évek sokkal hosszabbnak tűntek, de remélhetőleg e bejegyzés terjedelmét sikerül kordában tartanom. Holnap kezdődik a következő félévem, igyekszem az írást ma lezavarni, hogy ne járjak úgy, mint tavaly, amikor feladatdús időszakban vettem csak rá magam a blogolásra...
A félév során hat tárgyat kellett teljesítenem, az informatika különböző területeiről.
Alkalmazott matematikán változatosan fordultak elő analízishez és diszkrét matematikához kapcsolódó témakörök: ismétlés és újdonságok. A
Diplomamunka II. célja az előző félévben meghatározott téma feldolgozása irodalomkutatás keretében. A
Haladó szoftvertechnológiák tekinthető a
Nagy rendszerek fejlesztésének technológiája, a
Modern szoftvertechnológia és részben a
Szoftvertechnológia és grafikus felhasználói interfész tervezése című tárgyak folytatásának, tehát elméletibb megközelítésben, sok dolgot rendszerezve, csoportosítva dolgozza fel a programozási módszertant. A
Magas rendelkezésre állású beágyazott rendszerek főleg a redundancia, vagyis mérő- vagy beavatkozó eszközök többszörözésének témáját járta körül, gyakran repülős példákkal bemutatva azt. A
Rendszer- és irányításelmélet végre igazán hasznossá tette a 2017-ben kapott MATLAB-licenszt, mert főleg dinamikus rendszerek szimulációjáról szólt. Az ábécésorrend szerinti utolsó tárgy pedig a
Szoftverfejlesztés párhuzamos architektúrákra volt, amely Prog3-on, Perprogon és Adatprogon tanult párhuzamosítási technikákat egyesített. Talán említettem
az előző félévről szóló bejegyzésemben, hogy ősszel eléggé kaotikus órarendem volt. A heti 20 órányi munkát csak hétfőn és kedden 8-tól 10-ig, néhányszor szerdán és mindegyik csütörtökön 8-tól 11 óráig elkövetett „School Office” alkalmak segítségével tudtam teljesíteni. Ezeken a napokon 10:45-kor vagy 11:40-kor kezdődtek az első óráim, de amennyiben reggel nem az egyetem aulájában vagy földszinti folyosóján, hanem otthonról, a jól megszokott Home Office-ból dolgoztam volna, gyakran késtem volna az előadásokról. Néha okozott problémát a lassuló Internet, ahogy szállingóztak be a többiek, vagy a pár perces napi meetingek akusztikai körülményei, de összességében szerettem onnan dolgozni, anélkül, hogy egyetemi alkalmazottá, tanárrá váltam volna. Csak egy laptopra, egy töltőre és egy fejhallgatóra volt szükségem, hogy eleget tegyek országokon átívelő junior szoftvermérnöki teendőimnek. Egyedül pénteken nem volt egyetlen órám sem. Aznap kevesen vannak bent az irodában, ráadásul gyakran kellett munka után is tanulnom, ezért – az utazási időt megspórolva – péntekenként otthonról dolgoztam. Természetesen nyolc óra alatt jobban tudtam haladni, mint a 2-3 órás intervallumok során. Érdekesség, hogy mivel tavasszal keresztféléven kezdtem, a Tanulmányi Osztály 2–1–3–4. sorrendben ajánlotta a félévek tárgyainak teljesítését, ezért MSc-tanulmányaikat nagyrészt 2021 őszén kezdőkkel vettem részt közös órákon. Én már tudom, hogy mit tanulunk
Algoritmuselméleten vagy
Információ- és kódelméleten, de a jókedv fenntartása érdekében igyekeztem nem túl sokat spoilerezni.
 |
| Ah shit, here we go again (az épület négy emeletes) |
Szeptemberben megkezdődött a tanítás, szokás szerint az első héten tantárgyi követelményeket ismertető, bevezetést adó tanárokkal. Annyi újdonság volt, hogy (viszonylag) kezdő mesterképzésesektől megkérdezte egy-két tanár, hogy milyen szakon szereztük az alapdiplománkat, és van-e munkánk jelenleg. Meglepődve tapasztaltam, hogy nagy részük folytatott villamosmérnöki vagy gépészi tanulmányokat, de néhány programozós tárgy teljesítésével, és a többi akkreditáltatásával ők is szerezhetnek mérnökinformatikus mesterdiplomát. Voltunk azért páran „valódi informatikusok” is a termekben. A csoporttársaim jelentős hányadának volt és/vagy van (AND-, OR-, vagy akár XOR-kapcsolattal leírva, attól függően, hogy megtartotta, elveszítette, vagy azóta találta) állása különféle műszaki területeken, az órarend pedig másoknak is okozott bonyodalmakat, még ha részben munka melletti tanulásra
van is (& Crain) kitalálva. 9-én reggel megkaptam a második oltásomat, este pedig már „kincset” kerestem a munkatársaimmal a Gellért-hegyen. A legelső Alkmat-gyakorlaton ki kellett töltenünk egy feladatlapot, felmérve a korábbi tudásunkat. Szerencsére nem számított bele a jegybe, mert teljes függvényvizsgálattal nagyjából 2018-ban foglalkoztam utoljára. Először tehát differenciálással és integrálással foglalkoztunk, nagyjából azonnal áttérve a többváltozós függvényekre, felelevenítve az Anal2-emlékeket, az anatómiát ezúttal mellőzve. A hónap végén elkezdtünk az oszthatósággal és a kongruenciával foglalkozni, utóbbival talán először, bár mintha lett volna már valami valamikor, de a három vonalból álló egyenlőségjel kezdetben viszolygást váltott ki belőlem. A diplomamunka írásának nehezen álltam neki szeptember első heteiben, de aztán csak sikerült alapozó, majd konkrét projekteket jól bemutató cikkeket találnom. Szofttechen kapásból meg nem mondom, hogy milyen témával kezdtünk, de erre való a OneNote-ból egy scripttel kiexportált Markdown-fájlokat tároló GitHub-repositorym... Meg is van: informatikai rendszerek modellezése, történeti áttekintés, és rengeteg felsorolás. Újból előjött a munkám során a gyakorlatban is alkalmazott Scrum, a Boehmn-féle spirálmodell és a Rapid Application Development, főként pár éve már tanult modellek. Beágyon redundáns rendszerekről, redundáns rendszerek (folytatás), redundáns rendszerek
2: Electric Boogaloo és egyéb változatos témákról tanultunk, de a viccet félretéve érdekes, interaktív, beszélgetős előadásaink voltak, mint említettem gyakran repülők működéséről szóló példákkal, balesetek elemzésével, meghibásodási valószínűségekkel és akkumulátorok problémáiról. A hónap végén a több forrásból érkező jeleknek is nekiálltunk, mármint nem fejjel a parabola felé. Irányításelméleten füzetbe jegyzeteltem, amit elő kéne keresni, ezért itt nyitom meg a „D:\Dokumentumok\Programozas\MATLAB\EGYETEM\MSc\2. félév\Rendszer- és irányításelmélet” mappámat, ahova az összes órai kódot lementettem. Igen, a „Programozas” szó ékezet nélkül szerepel, mert 6-7 éve az IntelliJ nem támogatta őket, aztán azóta úgy maradt. Kezdetben differencia- és differenciálegyenletek algoritmikus megoldásával foglalatoskodtunk, a szabályzási körök elméleti alapjainak áttekintése mellett. Be kell vallanom, hogy csak a legelső SZPA-órafolyamon vettem részt, mert a Tanár Úr értékelte, hogy néhányan már elvégeztünk hasonló tárgyakat a BSc-képzés során, ezért mindössze a beadandó feladatot kellett elkészítenem. Rám fért volna az elméleti és a gyakorlati ismétlés is, mert valahogy mindig is nehéznek találtam a bármiféle párhuzamosítást igénylő feladatokat. Dolgozó és a lyukas órákban tanuló emberként viszont jól jött, hogy nem kellett bejárnom, de így legalább felszabadult egy asztal a 2.10-es laborban, amit nem bő harminc emberre terveztek. Az első órákon elméleti bevezetésről és lehetséges féléves feladatokról esett szó. 23-án végre kézhez kaptam az előző év novemberi TDK-helyezés elismeréséül szolgáló emlékérmet, a díjátadó ugye elmaradt. A hónapban voltam két koncerten a Kobuci Kertben: mind a hiperkarma, mind a Korai Öröm fantasztikus volt, utóbbin zeneileg igencsak komplementert alkotó személlyel is találkoztam. Matekból kapogattunk házikat, de azért még nem indult be a számonkérési nagyüzem.
 |
| Az egyetem udvara, a háttérben mókussal, ami sajnos nem látszik |
Októberben matekból az Euler-Fermat tételt és következményeit, illetve prímvizsgálati módszereket vettünk, előkerültek a lineáris kongruencia-egyenletek és a testbővítések is, amely téma nem művégtagokról, hanem kommutatív egységelemes gyűrűk komplex számtérbe átvezetéséről szólt. Talán a következő tantervben az Orvosi mérnökinformatika szakirány változhatna ilyen irányba... 18-án meg is írtuk az első zárthelyit, amire elég sokat gyakoroltam, többnyire csoportos Discord-hívásban néhány szaktársammal. Egészen konkrétan öt perccel azelőtt fejeztem be a tanulást, mielőtt bementünk a terembe. A zh-ba beleszámított egy RSA-titkosítást papíron megvalósító feladat megoldása is, amit vagy ötször kellett újrakezdenem, mert a – valódi algoritmushoz képest elenyésző, de valamennyire mégis – nagy prímekhez nem volt egyszerű megfelelő tulajdonságú segédszámokat találni. A matekórák egyébként is elég későn, 16 és 18 óra között kerültek megtartásra, ezért a zh utáni pluszóra nem járt különösebb lelkesedéssel. A számonkérés után visszatértünk a jó öreg Gauss-elimináció módszeréhez, kicsit nehezítve a régi tanulmányokat, illetve újból belemélyedtünk a mátrixok és determinánsok világába is. És nagyjából itt be is telt egy teljes füzetem, de én írok túl nagy betűkkel, nem igazán veszek tudomást a négyzetrácsokról. Beágyból kezdtek elmaradni az előadások, mert ütemben haladtunk a kevesebb mennyiségű tananyaggal, de kaptunk néhány áramköri szimulációs házi feladatot. Mintha láttam volna pár éve egy másik tanár honlapján gyakorlati tananyagokat a tárgyhoz, lehet, hogy egyéb munkahelyi feladatai miatt nem volt lehetőség idén laborokat is tartani, ez sajnos nem derült ki. Az elmaradt órák lehetővé tették a szerdai munkaidőm átcsoportosítását: azért mégiscsak jobb egyben ledolgozni öt órát (persze ebédszünettel egybekötve), mint dolgozni mondjuk kettőt otthonról, aztán beutazni egyetlen – néha később kezdődő – előadásra, aztán hazautazni, és dolgozni még hármat, például egyéb tanulnivaló vagy diplomamunkával foglalatoskodás miatt. És ha már diplomamunka, októberben indult be igazán az írás, de a 8-10 oldalnál volt egy kisebb megakadásom. Közben néhány alkalommal konzultáltam is a témavezető tanárral. Szofttechen minőségbiztosítással, tesztelési módszerekkel, folyamat alapú minőségmodellekkel, szoftverhibákkal és biztonsági kérdésekkel foglalkoztunk, néhol száraz, de összességében jó hangulatú előadásokon, a megéhezési problémákat leszámítva, amiket orvosolt a közeli Pepita Étkezde, ahova az egyetem első évei óta járok ebédelni heti egy-két alkalommal. 31-éig be lehetett adni egy Petri-hálót is, amin egy kereszteződés gyalogos- és autóforgalom irányítását végző, de valójában visszacsatolatlan szabályzóként felfogható közlekedési lámpák összehangolt működését kellett megvalósítani, mindezt értékes pluszpontokért. Azóta megtaláltam a füzetemet: Irányításelméletből különféle helyzeteket, például szaporodó és egymást megevő nyúl- és rókapopuláció egymásra hatását, mozgó kiskocsira rögzített inga mozgását és rugó rezgőmozgását szimuláltunk. Először egy modellt kellett alkotni, a valóság egyszerűsített leképzését állapotváltozókkal, ezekkel differenciálegyenleteket felépíteni, aztán például egyensúlyi állapotokat keresni MATLAB-kód segítségével. Sokszor ugyanaz volt a kiinduló-feladat, de tanultunk többféle módszert a megoldások megtalálására, tehát fokozatosan építkezve haladtunk. Foglalkoztunk lineáris approximációval, szabályozók beépítésével és állapotvisszacsatolással is, szimulációink vizualizációja pedig számok és görbék, esetenként fázisportrék ábrázolásában merült ki. Egy görbe kiértékelése, grafikon megértése is fontos elsajátítandó készség, ami segít elképzelni az időben változó folyamatokat. SZPA-ra el kellett végezni egy rövid irodalomkutatást, hogy témát találjunk a beadandóhoz: én a Game of Life WPF-fel történő grafikus megvalósítását választottam, kissé ambiciózusabb kiegészítésekkel, mint amit végül meg tudtam valósítani.
 |
| Posztapokaliptikus matekóra |
Novemberben Alkmaton áttértünk a lineáris vektorterek, alterek, leképezések és bázistranszformációk témájára, amit szintén vettünk már 3-4 éve, de most talán átfogóbban és az összefüggéseket érthetőbben tárgyalva. Ugyanez mondható el a sajátértékek és sajátvektorok meghatározásáról is, amihez új módszereket tanultunk, és néha megfűszereztük a feladatokat komplex számokkal is.
Spicy satisfaction, hogy egy újabb zenei utalást tegyek... Tanultunk az ortonormált vektorrendszerekről és mátrixok diagonalizálásáról is, illetve talán már decemberbe átnyúlva, közvetlenül a számonkérések előtt a Hermite-féle szorzatról is, ami nagyjából a skaláris szorzás komplex kibővítése, vagy valami ilyesmi. A diplomamunkával ismét felgyorsult a munka, újabb szakcikkeket feldolgozva elkezdtem megközelíteni a 15-20 oldalas elvárást. Szofttechen reverse és reengineeringről, üzleti folyamatok áttervezéséről és programmodularizációról tanultunk, a gyakorlati feladatoknál elméletibb megközelítésben. Ugyanilyen szellemben hallottunk a korábban már sokszor elvárt UI-tervezésről és a szolgáltatás-orientált megoldásokról is. Vettük az aspektus-orientált szoftverfejlesztést is, meg még megannyi témát, amiket most nem sorolok fel idő és lelkesedés hiányában. Nem mondom, hogy nem jó élmény csak így félvállról véve írni olyan tárgyakról, amikről még nem igazán hittem pár hónapja, hogy valaha sikerül elvégeznem. 30-án meg is írtuk a zh-t Szofttechből, ami majdnem annyira fárasztó volt, mint anno a Nagy rendszerek számonkérése, amikor is csomó kifejtendő tesztkérdés mellett kellett még többoldalas fogalmazásokat írni, erősen korlátos időintervallumban. Négy témáról kellett két-két oldalas esszéket írni, aztán néhány rövidebb, felsorolásokat vagy rajzokat igénylő feladat is volt. Modellek részei, folyamatok lépései, dolgok típusai, tehát a sokelemes felsorolások megjegyzésével mindig bajban voltam, de igyekeztem elvből nem magolni, inkább megérteni próbáltam a dolgokat. Jól jöttek a pluszpontok, éppen azokkal együtt lett meg az ötös. Beágyból talán már csak egy rövid óránk volt a hónapban, amikor a zárthelyiről beszélgettünk, nagyjából a harmadik teremben a félévben. Kezdetben a főként rendezvényekhez, konferenciákhoz fenntartott F.09-es teremben kezdtünk, ahol korábban még nem voltam, aztán átkerültünk a létszámunkhoz képest irreálisan nagy – azt majdnem tízszeresen meghaladó – F.01-be. Irányításelméleten – amit most nem keresztelek át „Irelm”-re vagy „Irtech”-re – állapotmegfigyelőket programoztunk, folytattuk a pl. PID típusú szabályzók tervezését, alkalmaztuk az LQR-módszert, irányíthatósági és megfigyelhetőségi mátrixokat számíttattunk a MATLAB-bal, és elővettük a Fourier- és Laplace-transzformációk témáját, arra építve, de kiegészítve a talán harmadik
(de inkább megnéztem, valójában negyedik – a szerk., aki valójában a szerző, azonban régóta szeretett volna egy szerkesztői megjegyzést írni, miközben a posztmodern folyamatok visszatetszést keltenek benne) féléves Rendszerelméleten tanultakat. SZPA-n szenvedtem a beadandóval: ahhoz képest, hogy talán már a félév harmadik hetére működő prototípusom volt, ami kezdetben konzolablakban, később WPF-ablakban futtatta a Game of Life celluláris automatát, a szekvenciális megoldás párhuzamossá átdolgozásába beletört a bicskám, kivéve az ezer forintos, erdélyi piacról származó
fekete „Victorinox”, mert az tökéletes. A hónapban voltam egyszer az irodában, mert utána szabadulószobába és italkimérő vendéglátóipari egységbe mentünk csapatépítési célzattal. Ha nem is a végéig, de elég hosszan futnom is kellett az Üllői úton, de ez kizárólag étkezési és időmenedzsmenttel kapcsolatos okoknak volt betudható, nem a
két hét alatt rendbe tett közbiztonságnak.
 |
| Alkalmi munkahely |
December első napján ismét ellátogattam az irodába, csak azért, hogy egy hosszadalmas Active Directory migráció végére várva matekot tanuljak, ugyanis elérkezett zh-időszak, ami csak a bemelegítés a vizsgaidőszakra. A második Alkmat-füzetem második felét is teleírtam, megint sokat gyakoroltunk, de az elméleti kérdésekre is fel kellett készülni, ugyanis hibrid zh, úgynevezett kollokvium következett, de nem kellett meghátrálásra késztetni a tanárt az egyetem egyetlen folyosóján sem, mert ez már nem a középkor vagy az ELTE néhány tanszéke az 1980-as években... A feladatok mindegyikére lehetett elméleti és gyakorlati pontokat is kapni, illetve nagyon egymásra épültek a részfeladatok, ami nagy körültekintést igényelt minden fázisban. A diplomamunkát, legalábbis második féléves részét véglegesítgettem, és először Word-fájlként adtam be, de erről még később. Beágyból is megírtuk az egyetlen számonkérést jelentő zárthelyit, amin különféle redundáns konstrukciókat kellett lerajzolni, illetve öt-tíz mondatokban kifejtve megválaszolni a felmerülő kérdéseket. Nem volt annyira nehéz, szerencsére az előző hetemet erősen kitöltő Szofttechre készülés után ez már egyszerűbb volt, a zh pedig fél óra alatt kitölthető volt. Mikulás-ajándékként írtuk meg a matekot, aminek pontszámába ismét beletartozott egy nagyobb beadandó feladat, és ha már itt tartunk, szintén 6-áig kellett beadni az Irányításelmélet beadandót, ami egy képzeletbeli egyetemista nagyjából tíz órán át tartó folyamatos folyadékbevitelének vérére és májára gyakorolt hatásait modellezte. Minden beadandónál azt a stratégiát követtem, hogy amint megkapjuk a feladatot, hamarosan neki is kezdek, hogy ne maradjon minden decemberre, de persze – ahogyan az SZPA-val – ezzel is többször megakadtam egy-egy hetekre, de végül elkészült a nagy mű, a sok saját függvényre hivatkozó alkoholszimulátor. Nem igazán vagyok otthon a témában, ezért nehezemre esett néhány görbe validálása a valóság szemüvegén keresztül nézve, főleg, ha egy agresszív macskaféle miatt keletkezett rajta néhány törésszerű karcolás. Matekból volt még néhány éjszakába nyúló online konzultációnk a rendkívül segítőkész tanárunkkal, amivel néhány korábban elmaradt órát is bepótoltunk. A legelső, december 21-es vizsgára jelentkeztem, hogy januárra kevesebb számonkérés maradjon, mert a nyári fel nem használásuk okán a hónap közepétől egészen szilveszterig tudtam szabadságot kivenni. Munka mellett nem igazán tudtam volna jól felkészülni a matekra, mert nagyon sokat kellett discordoznunk, hogy sikerüljön. Nagyon túl akartam lenni rajta, mert mégiscsak ez életem utolsó tisztán matekos tárgya, ha a tizenhat és fél évnyi magyar közoktatásban töltött időmet tekintjük. Persze matematikai számítások később is előfordulnak még, de a matek néha túlzottan absztrakt, nehéz konkrétumokhoz kötni, úgy pedig nehezebben marad meg a tudás. A vizsga kicsit nehézkesen, húsz perc késéssel indult azóta is ismeretlen okokból, de lehetséges, hogy javított a helyzeten a hirtelen elküldött e-mail, Teams-üzenet és hívási kísérlet, amit megtettem. Örültünk, hogy nem maradt el, mert akkor nem állhattunk volna neki újra a tanulásnak, ami a félév egészének tananyagát tekintve nem volt könnyű feladat, még ha sok ismétlés is előfordult. A Gram–Schmidt ortogonalizálásra, ami egy igen kellemetlen dolog, már csak a jóindulatból adódó hosszabbításban maradt időm, tíz perc alatt végül ledaráltam, de olyan szinten kellett rohanni az egyenként tíz-tíz pontos, tehát értékes, és egymásra épülő részfeladatokból álló feladatokkal, hogy még visszalapozni sem maradt idő, nem hogy ellenőrzésre. Ezzel véget ért az év, de a kellemes karácsonyi ünnepek után már elő is vehettem újra az Irányításelméletet. Az SZPA-beadandót az otthon kényelméből és az esélyesek nyugalmával kellett egy Teams-hívásban bemutatnunk. Szerencsére sikerült működésre bírnom, ismét köszönöm a segítséget!
 |
| Kilátás az F.05-ös teremből |
Január 4-én online vizsgát írtam tehát Irányításelméletből, ami automatikusan kiértékelődött, a pontszámot tehát egy perccel a tesztkitöltés után már láttam is, az eredmény pedig ínyemre való volt, bár nem fogyasztottam el sem a monitort, sem bármelyik perifériát, legyen szó akár a fizikai, akár a szellemi látóteremen kívüli dolgokról, vagy akár geopolitikai kategóriáról. Az irrelevancia az dől belőlem, a félévösszesítő blokkig meg el sem jutok ma este... 6-án be kellett mutatni a diplomamunkát egy rövid, mindössze nyolc perces prezentációban. Nem igazán örültem neki, hogy emiatt be kellett utazni, és órákig ott lenni, de legalább nosztalgiáztam a 366 nappal korábbi záróvizsgán, bár az tovább tartott, és helyben sorsolták a felelések sorrendjét. Az otthoni gyakorlás során néha kifutottam az időből, de ezúttal sikerült pont akkor megrezgetni a visszaszámlálót a csuklómon, amikor szépen megköszöntem a figyelmet, aztán pedig megválaszoltam a
(E.) bizottság felmerülő kérdéseit. Az egyik konkrét projektnél valóban elhadartam egy részletet, amire vissza kellett még térni, de szerencsére meg voltak elégedve az irodalomkutatásommal, ami persze még mindig nem a konkrét működő program létrehozása és hosszadalmas ledokumentálása, aminek sikerét tekintve vannak aggodalmaim. Ezzel tehát véget ért a kilencedik félévem, mert minden vizsgán szinte a lehető leghamarabb átestem. Matekból volt még egy online vizsgamegtekintésünk, pontosabban egy rövid konzultáció az eredményekről. Hihetetlen módon, pedig voltak problémáim a matekkal a gimnázium néhány évében, de leginkább az egyetemen, mindössze néhány pont veszteséggel végeztem el az Alkalmazott matematikát (nem az ugyanilyen nevű MSc-szakot, oda nem mernék jelentkezni), és bár az első zh sikerülhetett volna jobban is, a végső jegybe 70% súllyal beleszámító vizsga magasan tartotta az átlagomat. Kiderült, hogy mindössze azért kaptam a vizsgán egyetlen pont levonást, mert nem írtam be az utolsó feladatban meghatározott vektorokat egy közös mátrixba, és nem ellenőriztem az eredményeket. Az érettségi alapján ahhoz voltam szokva, hogy csak akkor ellenőrzök, ha külön kérik, mert örülök, ha eljutok valamilyen reálisnak (de esetenként komplex) tűnő megoldáshoz, ráadásul nem is nagyon volt már idő az ellenőrzésre. Örömmel töltött el (ennek biokémiai vonatkozásait nem vizsgálva), hogy az első féléves nehéz kezdés után végül így koronáztam (nem szójáték) meg a matematikai tanulmányaimat, aztán a Biostatisztika lehet, hogy néhány hónappal még késlelteti a királyválasztási ceremóniát, de remélem inkább R-ben fogunk programozni, kevésbé papíron számolni. A következő hetekben minden hétköznap nyolctól délig dolgoztam, amely állandóság felüdülés volt az őszi káosz után, délutánonként pedig maradt időm a diplomamunkára. Már 2020 nyarán gondoltam rá, de nem volt hozzá sem megfelelő sablonunk, sem időnk, hogy át kéne írni a szakdogát Wordből LaTeX-formátumba, hogy ne kelljen folyton a sorközök, betűtípusok és képaláírások inkonzisztenciáival szenvedni. Aztán a diplomamunkát is először Wordben kezdtem el, de a tanárom kiváló sablonjába 4+4,5 óra alatt átvittem bekezdésről bekezdésre mind a húsz oldalt LaTeX-be. Annyira zseniális szövegformátum, kiváló a matematikai képletíró funkcionalitása, erőteljesen lekörözi az Office-programok összekattintgatását, amivel nem lehet normálisan jegyzetelni az előadásokon. Már bánom, hogy nem Markdownban vagy LaTeX-ben kezdtem laptopra jegyzetelni, bár vannak előnyei a OneNote-nak is. Jókor jut eszembe, amikor – ha minden jól megy – egy év múlva szabadulok az egyetem kötelékéből, és élhetek a munkának, az esetenként hosszú évekre hibernált hobbijaimnak, illetve az élethosszig tartó tanulásnak. Várom már az egyetem végét, mert van sok olyan téma, amiről szívesen tanulnék számonkérésektől mentes, ismeretterjesztő és fakultatív önképző formában, de erre kevés az agyi kapacitásom az egyetem mellett. Vannak nyelvtanulási terveim is, amiket a gimnáziumban egyidőben zajló német- és angoltanulás nem tett lehetővé, és a munkámból adódóan is gyakran kell új technológiákat, módszereket tanulni, de azért az teljesen más, mint amikor zárthelyit ír belőle az ember. Visszatérve januárra, a diplomamunkát tehát átírtam LaTeX-be, a hivatkozásokat is kijavítottam, aztán nekiálltam a GAN típusú neurális hálózatok gyakorlati megvalósításainak megtekintésének, egy-két kísérletezésnek, és a saját rendszer prototípusának elkészítésének, de az még csecsemőcipőben jár. Igyekszem a soron következő félévben növelni a tempót, konkrét eredményeket elérni, illetve már ledokumentálható programot alkotni.
 |
| Hamis magasságok melletti valós mélységek |
És akkor gyorsan az idei tárgyfelvételről, mert már tíz óra van: január közepén tervszerűen fel tudtam venni a kötelező tárgyakat, azzal a szépséghibával, hogy nem a harmadik, csak a negyedik féléves tárgyakat találtam, a TO korábbi javaslatával ellentétben. Valószínűleg nincs annyi szabad kapacitás a tanárok órarendjében, hogy párhuzamosan tudják azokat is tartani a keresztféléveseknek, de nem baj, eddig se sorrendben haladtunk. Lesz néhány Orvosi mérnökinfós tárgyam, kíváncsi leszek rájuk, illetve egy Menedzsment reloaded, mert a gazdasági tárgyakból sosem elég. Végül is ezért járok a Korvó... ja nem, de így is volt vagy hat gazdasági tárgyam, üzleti érzékem továbbra sem alakult ki tőlük. A saját bruttó fizetésem konkrét mértékét se tartom fejben, mert mit érdekeljen engem, hogy mennyit nem kapok kézhez?! Február elején – empatikusan megvárva, amíg a TO végez a záróvizsgáztatással – aztán elkezdett egyre erőteljesebben zavarni, hogy még mindig nem látom a Neptunban egyik szakirányos választható tárgyat sem. Aztán péntek estére sikerült megtudnom, hogy a tantervi táblázatban azok egyike sem indul most, nem tudom sajnos, hogy miért. Mindegy, felvettem egy K-MOOC-os e-learning tárgyat energiaforrásokról, és jeleztem a jelentkezési szándékomat még a Bioinformatikára, amiről nem sokat tudok, mert csak egy 2010-es tárgyleírást találtam, emellett jelentkezni se lehetett rendesen, mert matek szigorlatot vár, amit a 2017-ben induló E (és még nem É meg E', mint a Kandón) tantervben már kivezettek. Úgy tűnik, a holnap kezdődő félévben nem kell majd az egyetemről dolgoznom, meg tudom oldani az egészet otthonról, mert korrekt 8:00-s kezdésű napok vannak, és több is szabad, csak arra vár, hogy megtöltsem munkával, helyenként diplomamunkával. Hát, eddig jutottam ma, holnap még átnézem a helyesírást és elkészítem a féléves összesítést. Mondjuk nem tudom, minek írom most ezt ide, mert csak ezek után fogom élesíteni e hatalmas cikket. Tíz óra elmúlt, csucsulás!
-----
Tanulmányi átlag: 5,00
Megszerzett kreditek: 33+30/120 (MSc ~52,5%)
[43 ElőAdás: ~58,08 óra + 14 GYakorlat: ~10,5 óra + 11 Labor: ~16,5 óra + 8 Konzultáció: ~8,33 óra]
Tantárgyak:
- Alkalmazott matematika (5 kr, 5-ös)
- [22 EA: ~16,5 ó + 14 GY: ~10,5 ó + 3 K: ~3,58 ó]
- Diplomamunka II. (7 kr, 5-ös)
- [3 K: ~1,58 ó]
- >> Diplomamunka III. (8 kr)
- Haladó szoftvertechnológiák (3 kr, 5-ös)
- Magas rendelkezésre állású beágyazott rendszerek (4 kr, 5-ös)
- [7 EA: ~10,5 ó + 1 K: ~0,5 ó]
- Rendszer- és irányításelmélet (6 kr, 5-ös)
- [11 L: ~16,5 ó + 1 EA: ~1,5 ó]
- Szoftverfejlesztés párhuzamos architektúrákra (5 kr, 5-ös)
- [2 EA: ~3 ó + 1 K: ~2,67 ó]
MEGJEGYZÉSEK: